A globális kapitalizmus termeli ki magából a munkanélküliséget, az újgyarmatosítást és a menekültválságot is. A kapitalista fejlődés a jelen formájában fenntarthatatlan, ez egyre nyilvánvalóbb. És ez még akkor is így van, ha a kapitalista termelési módot a neokonzervatív gazdaságpolitika kétségbeesett erőfeszítéssel, világmérető terrorral próbálja az egész Föld nevű bolygón stabilizálni. Ennek a folyamatnak egy-egy lépcsője lesz előbb az Európai Egyesült Államok, majd a New Word Order, a kapitalista világállam megteremtése. Mindkettő lényege ugyanaz, hogy nagyobb gazdasági hatalomhoz juttassák a transznacionális óriásvállalatokat, és így garantálják azok profitját. Nekik lesz profitjuk, ha másnak nem is. A különbségek a szegények és vagyonosok között pedig még jobban fognak nőni. Már egyáltalán nem szempont a népesség jóléte.

A blogbejegyzésem címében eleve három különböző kérdéskör körvonalazódik: globális kapitalizmus és munkanélküliség (I.), menekültválság és munkanélküliség (II.), valamint globális kapitalizmus és menekültválság (III.). Mindháromról külön is kellene beszélni, hogy az összefüggések érthetőek legyenek!

 I. rész: Globális kapitalizmus és munkanélküliség

Hogy a dolgok mennyire összetettek, azt most látom igazán, hogy a blogjaimat rendezgetem. Az Another Brick In The Wall című blogomat elkezdtem újra feltöltögetni a netre, amely a 2011. október 9. és 2012. március 26. között publikált írásaimat tartalmazza. Ezt a blogot annak idején a NolBlogos olvasóközönség ellenséges magatartása miatt hirtelen felindulásból töröltem, de nem szeretném, ha azok elvesznének.

Így találkoztam újra a Triviális gondolatok a munkanélküliség felszámolásáról című írásommal. A hármas gondolatkörnek ezt a részét a hivatkozott blogbejegyzésem jól dolgozza fel. Mégis meglepő volt szembesülni azzal, hogy már 2011-ben leírtam egy olyan gondolatot, amely 2015-ben különös aktualitást nyer. A cikkem arról szól, hogy a munkanélküliséget a munkaidő csökkentése révén lehetne felszámolni. Idézem:

"A dologban ... az elgondolkoztató, ... hogy aktív bevándorláspolitikához kell kötni, illetve valószínűleg az Európai Unióban egyszerre kellene meglépni és a schengeni határokat kellene a bevándorlók áradatától megvédeni. Ugyanis ha valahol négy óra alatt lehet megkeresni ugyanazt a bért, amiért máshol nyolc órát dolgoznak, az mások számára is nagyon kedvezőnek tűnhet, azaz bevándorlási célországgá válhatunk."

Helyette mi történik? A farok csóválja a kutyát! A neokonzervatív agytrösztre hallgatva az Európai Unió vezetői a gazdasági bajokat ellenőrizhetetlen tömegű menekültek befogadásával vélik orvosolni. Úgy vélik, hogy a menekültek élénkítő hatással lesznek a gazdaságra, és megoldják majd az elöregedő népesség problémáját is. Azt hiszik, hogy a menekültek megtermelik majd a nyugdíjkassza hiányzó forrásait is.

 II. rész: Menekültválság és munkanélküliség

Az Európai Unió politikusai láthatóan nem értik, hogy a menekültek tömegei csak az munkanélküliséget növelik Európában. Hogy mennyire így van, jól szemlélteti a Kettős Mérce blog cikke, amelynek címe A Magyar Tudományos Akadémia szerint nemzeti érdek a menekültek befogadása. A neokonzervatív agytröszt tudományosnak álcázott érvekkel kívánja bizonyítani, hogy érdekünkben áll a menekülteket befogadni. A cáfolat céljával álljon itt két hozzászólásom ehhez a cikkhez! Az idézőjelet elhagyom, az eredeti kommentekben csak a helyesírási hibákat javítom.

A gazdaság élénkítése bevándorlók betelepítésével

Ezek szerint a magyar társadalomnak már az MTA egyes név szerint megnevezett munkatársai ellen is védekeznie kell! Nagyon helyes, hogy a szerző cikkében bőven szerepelnek "tudományos" (szerintem inkább áltudományos) hivatkozások és főképpen nevek, így legalább név szerint lehet megkérdőjelezni egyes "akadémiai szaktekintélyek" szakmai hozzáértését.

Először nézzük a gazdasági élénkülés kérdését!

Elképesztő állítás, hogy a magyar gazdaságnak munkaerő szükséglete volna. Önmagukat tudósoknak nevező személyiségek ezt azzal vélik alátámasztani, hogy Magyarországon nagyobb az elvándorlás, mint a bevándorlás. És egyetlen "tudós" sem vizsgálta az elvándorlás okait, pusztán megelégszik a tüneti kezeléssel, hogy a munkaerőpiacon keletkezett átmeneti "hiányt" a bevándorlókkal be lehet tölteni. Senki nem vizsgálta, hogy mi volna a probléma adekvát megoldása (ti. a bérfelzárkóztatás).

Ez a szemlélet az MTA tökéletes szervilizmusát tükrözi. Előadják a neokonzervatív mantrát, hogyan lehet a profitérdeket még jobban kiszolgálni azzal, hogy a migránsok betelepítésével még olcsóbb munkaerőhöz lehessen juttatni a gazdaságot. És ettől várnak az "akadémikus" szaktekintélyek gazdasági élénkülést?

A válaszomban teljesen elhanyagolok azzal a kérdéssel, hogy egyetlen bevándorló sem akar Magyarországon letelepedni. És teljesen mindegy az is, hogy a bevándorlók jelentette munkaerő túlkínálat a magyar vagy a német munkaerőpiacon jelenik-e meg, én az egységes európai munkaerőpiac szempontjából próbálom megvilágítani a helyzetet.

A bevándorlás egyetlen új munkahelyet sem hoz létre. Ilyesmiről csak akkor lehet szó, ha "pénzes" menekültek települnek be, akik a meglévő vagyonukból finanszírozzák a megélhetésüket, és a fogyasztásukkal többlet keresletet támasztanak a fogyasztási javak piacán. De ha nem "pénzes" bevándorlókról van szó (vagy ha a bevándorlók a pénztartalékaikat már felélték), akkor arra kényszerülnek, hogy munkavállalásból tartsák el magukat, illetve segélyből kell megélniük.

Ebben az esetben azonban egy menekült munkába állása azt feltételezi, hogy egy európai őslakost szorít ki a munkaerőpiacról. Hogyan képes ezt megtenni? Úgy, hogy olcsóbban vállalja el a munkát. Ezzel a változatlan volumen mellett üzemelő tőkés gazdaság profitját növeli azáltal, hogy csökken a termelés bérköltsége.

De még az is fikció, hogy a termelés változatlan volumen mellett valósul meg, ugyanis a fogyasztói társadalom köztudottan keresletkorlátos: a gazdaság élénkülésének a fizetőképes kereslet a korlátja. Ha csökken a termelés bérköltsége, akkor a fizetőképes piaci kereslet is csökken, lévén a munkabér jelenti a keresletet a piacon. Vagyis a társadalmi termelés volumene is csökkenni fog.

Ez esetben meglehet, hogy a gazdasági bevándorló magasabb életszínvonalon fog élni, mint korábban élt a saját hazájában, de teljesen egyértelmű, hogy az európai őslakos életszínvonala csökken - azáltal, ahogy a munkaerőpiaci helyzetük romlik.

De ugyanez történik akkor is, ha a bevándorlók nem tudják a őslakosságot a munkaerőpiacról kiszorítani, mert ez esetben segélyekből kénytelenek megélni. Az államháztartás a segélyeket viszont a munkavállalók adóiból fogja finanszírozni (nem ám a tőketulajdonosok megnövekedett profitjából). Egyszerűen az történik, hogy ugyanannyi (újraelosztásra kerülő) bérből és adóból nagyobb népességnek kell megélnie. Ez tehát egyáltalán nem jelent megnövekedett keresletet a fogyasztási javak piacán.

Nonszensz az egész állítás, hogy a migráció az európai gazdaságot élénkíteni képes! Csupán annyi történik, hogy javítja a tőketulajdonosok profitkilátásait. Ez tisztán neokonzervatív gazdasági szemlélet. Az MTA neokon szervilis "tudósai" ilyen ócska érvek mentén bocsájtják áruba a "szaktekintélyüket". Szánalmas az egész!

A társadalom elöregedésének kérdése

És most nézzük a társadalom elöregedésének kérdését és a nyugdíjkassza megmentésének hamis illúzióját!

Ahogy az előzőekben felvázoltam, a migránsok betelepítése nem jár megnövekedett kereslettel, következésképpen nem jár gazdasági élénküléssel sem, most is ugyanebből indulok ki. Egyszerűen levonható a következtetés, ha nem jön létre több munkahely, akkor nincsen szó a foglalkoztatott munkavállalói létszám növekedéséről sem. Vagyis a bevándorlás nem jár megnövekedett társadalombiztosítási befizetésekkel sem. Egyszerűen annyi történik, hogy változatlan volumen mellett változatlan munkavállalói létszám, vagy inkább csökkenő volumen mellett csökkenő munkavállalói létszámnak kell kitermelnie a nyugdíjkassza fajlagosan növekvő költségeit.

Az meglehet, hogy a migránsok több utód nemzésére vállalkoznak, vagyis a társadalom fizikai elöregedése mérséklődik. De ez is csak azt jelenti, hogy a munka világából kiszorult tömegek lélekszáma nő meg. Vagyis a nyugdíjkassza költségei fajlagosan még jobban nőnek egy munkavállalóra vetítve.

Szégyenletesnek tartom, hogy az MTA tudósai ilyen egybites színvonalra képesek csak! A cikkben említett személyek nyugodtan visszaadhatják az akadémiai címeiket.

III. rész: Globális kapitalizmus és menekültválság

Ez az a kérdéskör, amit még nem vagyok képes áttekinteni. Nem vagyok politikus, legfeljebb csak amatőr közgazdászként fogalmazom meg a véleményemet. Nincsenek bizonyítékaink arra nézve, hogy a CIA tudatosan kreálta az Iszlám Államot, és így azt sem lehet bizonyítottnak tekinteni, hogy a CIA áll a menekültválság mögött is. Az érveim nem haladják meg az összeesküvés-elmélet szintjét, és ilyenformán azok csak vélt érvek, azaz könnyen figyelmen kívül hagyhatók. Van azonban egy pont, ami vitán felül a globális kapitalizmus meghirdetett célja, az Európai Egyesült Államok, a "kétsebességes" Európa létrehozása. És ezen a ponton felismerhető az érdekeltség a nemzeti szuverenitás eszméjének elfojtására. Ehhez nagyonis kapóra jön egyeseknek a menekültválság. Ezen a téren is kimutatható ugyanakkor a hamisság.

A kétsebességes Európa víziója

Ezt a kommentet már a Triviális gondolatok a munkanélküliség felszámolásáról című cikkemhez fűztem hozzá. de nagyonis ide kívánkozik. Idézőjel nélkül illesztem ide.

Az első gondolat, ami a saját 2011-es írásommal kapcsolatban eszembe jut, az a "kétsebességes" Európa víziója.

Mit jelent a "kétsebességes" Európa? Azt jelenti, hogy aki belépni szándékozik az Európai Egyesült Államokba, és ennek érdekében hajlandó feladni a nemzeti szuverenitását, az gyorsabb fejlődésre számíthat, mint aki ragaszkodik a szuverenitásához, és kívül marad azon. Igen ám, csakhogy a rendszerváltás és az európai integráció a periféria - különösen az utolsóként csatlakozó szocialista tömb országai - számára eddig is kétsebességes Európát jelentett. Mi az Európai Uniónak csak a gyarmatai lettünk, akiknek a felzárkóztatásából nem lett semmi. Puszta politikai szélhámosságnak bizonyult az egész.

De most nem igazán erről van szó, hanem arról, hogy a munkanélküliség felszámolása valóban lehetőséget biztosítana arra, hogy nagyobb sebességfokozatra kapcsolva a periféria országai behozzák lemaradásukat. A kétsebességű Európa pedig úgy jöhet létre, hogy aki nem csatlakozik a munkanélküliség felszámolása programjához, az valóban lemaradhat a fejlődésben.

Külön kérdés, hogy melyik kétsebességes Európa lesz a folyamat nyertese. Az, amelyik elzárkózik a munkanélküliség felszámolásától, de csatlakozik az Európai Egyesült Államokhoz, vagy pedig az, amelyik elutasítja az USA-diktátummal megvalósítandó neokonzervatív egyesült Európát?

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a neokonzervatív Európai Egyesült Államokkal járnánk jobban, különös tekintettel a neokonzervatív európai bevándorláspolitikára, amelyet az USA (és a saját liberálisnak képzelt hülyeségünk) szabadít a nyakunkra. Még akkor is célszerű megfontolni, hogy érdemes lesz-e az EU tagjának maradni, ha a munkanélküliség felszámolásának programját nem is tűzzük magunk elé, mert a menekültáradat eleve gazdasági és társadalmi válságba taszítja az Európai Uniót. Ezzel a témával azt hiszem a későbbiekben gyakran fogunk még találkozni.

Azt hiszem, az a globális kapitalizmus, amivel nekünk az Egyesült Államok vermet ás, az éppen a menekültválság révén válik érthetővé. Európa gazdasági és politikai destabilizációja úgy bontakozik ki, hogy automatikusan garantálja az Egyesült Államok erőfölényes helyzetét. Az USA nekünk az alárendelt és kiszolgáltatott szerepet, a függő helyzetet szánja. Nem lehet kétséges az ukrán válság időzítése sem, melynek révén az Európai Unió és Oroszország között éleződött ki a helyzet. De ebbe a sunyi politikába nagyon könnyen hiba csúszhat, mert Európa rájöhet, hogy az iszlám terrorizmus ellen az első számú, sőt mi több, természetes szövetségese nem az USA, hanem Oroszország.