Úgy látszik, ugyanazt a cikket nem elég egyszer elolvasni, hanem érdemes többször is belepillantani, hátha változik a tartalom – és persze ezzel együtt a mondanivaló is. El sem hittem volna, ha nem velem esik meg. Persze utólag könnyű belátni, hogy ilyesmi előfordulhat, amióta az internetes médiában feltüntetik az utolsó frissítés időpontját is. Persze ebből azonnal adódik a következtetés is, hogy valamely médiára nem lehet csak úgy, egyszerűen hivatkozni, meg kell adni a „frissített verzió számát” (illetve dátumát óra, perc pontossággal) is.
A történetet egy magyarázattal kezdeném. Tavaly szeptemberben egyenes adásban néztem a röszkei események közvetítését az interneten, illetve amit abból látni lehetett, így természetes, hogy érdekelnek a következmények, a folytatás, a bírósági tárgyalás, illetve maga a bizonyítás. De elsősorban nem a Röszkénél balhézó – egyébként ártatlan – menekültek bírósági tárgyalása érdekel, akiknek az összes bűne mindössze annyi, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Gondolom, már ők is belátták, hogy menekültként nem egészen úgy kellett volna viselkedniük, ahogyan az Röszkénél történt. Nekem az a véleményem, hogy ott voltak hangadók, akik a tömeget befolyásolták, sőt akár terroristagyanús személyek is, akik irányítani próbálták az eseményeket.
De én nem a felizgatott tömeggel foglalkozok, hanem kifejezetten a terroristagyanús személyek ügye az, ami érdekel. Hogyan fogják a magyar hatóságok és az igazságszolgáltatás bizonyítani Ahmed H. terrorista érintettségét? Erős a gyanúm, hogy ez nem fog sikerülni. Próbálom tehát figyelemmel kísérni a röszkei eseményekkel kapcsolatos bírósági híreket. Ennek során találkoztam a média manipulációs törekvéseivel, amelyben mindkét oldal, a kormánypárti média és a demokratikus ellenzéki média egyaránt érintett.
Egy friss hír a hvg-ben a röszkei perről
A hvg tegnapi hírlevelében feltűnt benne cikk: Letöltendőt kértek a röszkei vádlottakra, köztük egy nőre. Meg is nyitottam az oldalt, de nem lettem tőle sokkal okosabb. Az „ügyész perbeszéde elején azt mondta, a terheltek a vád szerint nem voltak tevékeny résztvevői a határátkelőnél kialakult zavargásnak”. Hát, hogy is mondjam, nem egészen ezt vártam. Miért vannak akkor bíróság előtt a vádlottak? Ekkor néztem meg, hogy ki a szerzője a cikknek. És mit látok? A szerző az MTI. Akkor már értem, hogy miért ilyen szűkszavú a hír. Mindazonáltal egyetlen mondat mégiscsak volt a cikkben, ami felkeltette az érdeklődésemet. Idézem…
„A hetedrendű vádlottnál azonban súlyosbító körülmény, hogy megafonon keresztül irányítani próbálta az összegyűlt embereket.”
Nocsak! Mindössze hetedrendű vádlott lett egy olyan személyből, aki az elképzelésem szerint akár terroristagyanús is lehetne? És mindössze egyetlen mondat szól arról, ami engem kifejezetten érdekel? Akkor még nem tudtam, hogy a szír menekülteknél akármilyen húsz éves tacskó megafont foghat a kezébe, hogy a tömeget irányítsa. Felháborított ez a szűkszavú tájékoztatás.
El is határoztam, hogy írok erről egy cikket, és mivel szokásom, Word formátumban azonnal el is mentettem a kérdéses cikket, hogy annak tartalmát bármikor könnyen vissza tudjam keresni. Amikor ezzel végeztem, akkor tűnt fel, hogy „frissült” a cikk, de már nem az MTI rövid tájékoztatása áll ott, hanem lecserélték azt Szlavkovits Rita írására, amelynek címe: Börtönt kért az ügyész a tolókocsis férfira és a vak asszonyra is. Az eredeti cikkből pedig csak a rövid ismertetés maradt meg: „Letöltendő börtönbüntetés kiszabását és kiutasítást kért az ügyész a tavaly ősszel a röszkei közúti átkelőnél történt tömegzavargás miatt indult per vádlottjaira a Szegedi Járásbíróságon szerdán.” Ha valaki nem hiszi, az eredeti cikk nálam el van mentve. Kérésre szívesen megküldöm.
Szóval így jártam. Az MTI szűkszavú tájékoztatásáról szerettem volna cikket írni, és az lett a vége, hogy egy olyan cikkről számolok be, amely koncepciózusan sajnáltatja a menekülteket. Ezt hívják az olvasó manipulálásának. Pontosabban szólva ebből a cikkből sem derül ki érdemben semmi, csak a hangulatából sugárzik valami. Hogy micsoda, annak megítéléséhez ajánlatos elolvasni azokat a cikkeket is, amelyekre a szerző hivatkozik, meg azokat a cikkeket is, amelyekre ezek a hivatkozott cikkek is hivatkoznak, mint előzményekre. Így visszafelé nyomozva kaphatunk valamiféle reális képet arról, hogy milyen hangulatot kíván sugalmazni a szerző az olvasóközönség felé.
Hogy az olvasó értse, elmondanám, összesen hat darab cikket, mint előzményt kellett elolvasnom ahhoz, hogy a történetet felfogni képes legyek. Jó, nem állítom, hogy ehhez mind a hatot el kellett olvasni, lehet, hogy elég lett volna csak kettőt, vagy hármat, ha azokat szerencsésen választom meg. De ha már rájöttem, hogy itt valami nem stimmel, akkor már dühödten kerestem az új olvasnivalót, hogy mi egyebet tudhatok még meg arról, amit a szerző nyilvánvalóan elhallgatni akart az olvasó elől.
A tömegtájékoztatás manipulálásáról
Nos, nem fogom mind a hat cikk címét fölsorolni, de kettőt azért megemlítek: A tömegzavargás résztvevői: a félig vak, a sánta és a tolókocsis (2016. március. 18. 18:27), A tolókocsis nem tudott elszaladni, hát elfogták (2016. április 28. 17:06). Mindkét cikk szerzője Szlavkovits Rita, talán mondanom sem kell. Pusztán a címekből érteni lehet, hogy miről szólnak ezek a cikkek, s hogy mit sugalmaznak az olvasónak. És valóban. Csak egy rövid részletet idézek a második cikkből:
[A rendőrök] „mintha azokat emelték volna ki a tömegből, akik már nem tudtak elmenekülni. Ezért fordulhatott elő, hogy a tolókocsis férfi, a[z egyik szemére] majdnem teljesen vak asszony és a mozgásában korlátozott idősebb ember is a vádlottak padján ülnek. Ez utóbbi házaspár Ciprusban élő fiát egy másik perben terrorcselekménnyel vádolják.”
Az utolsó mondatra érdemes koncentrálni. Valahogy nem derül ki belőle, hogy a házaspár Cipruson élő fiát nem Cipruson vádolják terrorcselekménnyel, hanem Magyarországon. Micsoda véletlen, igaz? Hiszen tavaly szeptember 16-án a „fiú” (aki mellesleg érett férfi) is ott volt Röszkén, a zavargásoknál, csak ő – mikor látta, hogy a TEK rutinosan kiemel hangadókat a tömegből – ügyesen visszament a határ szerb oldalára. Őt nem Röszkénél fogták el, hanem napok múlva Győrben szedték le a vonatról. Ő nem azonos azzal, akit én az MTI tájékoztatásában a hetedrendű vádlottnak gondoltam. Ő Ahmed H., akiről Szlavkovits Rita nagyon óvatosan hallgat ebben az írásában, sőt az előzményként hivatkozott második cikkében is csak ennyit említ, hogy
„Ez az eljárás nem azonos a szír Ahmed H. elleni perrel, amelyben a röszkei zavargásban való részvételéért terrorizmussal vádolják a tavaly elfogott férfit.”
A szerző tehát diszkréten hallgat a véletlen egybeesésről, hogy az idős szülők ciprusi lakhatási engedéllyel rendelkező fiáról van szó. Csak egy link utal olyan forrásra, amelyből kiderülhet az azonosság. De ehhez már a hivatkozott előzményeken túl azok előzményeit is el kellene olvasni. Vajon hányan teszik ezt meg? Ezt nevezzük objektivitásra és tárgyilagosságra törekvő tájékoztatásnak? Úgy tűnik, a szerző az olvasó felelősségévé teszi, hogy rendelkezzen kellő olvasottsággal a tárgyi kérdésben, hiszen a cikkét csak akkor értheti, ha a szerző korábbi cikkeit is elolvasta.
A szerző igazat is mondott, meg nem is. Pontosabban nem hazudott, de elhallgatta a lényeget, hogy mindhárom személy akár koronatanúnak is tekinthető a terroristagyanús Ahmed H. perében. Azaz feltehetően nem véletlenül emelték ki a tömegből és tartóztatták le őket Röszkénél a rendőrök. Ezzel persze nem azt állítom, hogy a rendőrök tudták, kik az általuk főkolomposnak vélt terroristagyanús személy szülei, hanem azt, hogy a szülők tudták, hova helyezkedjenek, ha át akarnak jutni a határon. Ilyenformán egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy a letartóztatottak között vannak. Persze a hozzátartozók nem kötelesek terhelő vallomást tenni a terroristagyanús személyre, ennek ellenére fontos információk birtokában lehetnek.
A szerző az idézett cikkekben végig úgy beszél a három személyről, mint egy paródia szereplőiről, tolókocsisnak, majdnem teljesen vak asszonynak és mozgásában korlátozott idős embernek nevezve őket, kihangsúlyozva a szánalomra méltó tulajdonságaikat, és elhallgatva a terroristagyanús személyhez fűződő rokoni kapcsolatukat. A szerző cikkei végig ezt a hangulatot sugározzák. Ezt nevezem én a média tudatos manipulációjának.
Ezt én úgy jelentem ki, hogy közben egyetértek a szerzővel. Talán nem kellene olyan vádlottakat letöltendő börtönbüntetésre ítélni, akik tevőlegesen nyilvánvalóan képtelenek voltak a röszkei kaput rongálni, vagy a rendőröket kővel dobálni. Az egyetlen bűnük csupán annyi, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Az nem felróható a vádlottaknak, ha egy terroristagyanús személlyel rokoni kapcsolatban állnak.
Kérdőjelek Ahmed H. körül
Azt már tudjuk, hogy Ahmed H. Cipruson letelepedési engedéllyel rendelkezik, ahol bejegyzett építőipari céget működtet. Állítólag repülőgépen érkezett Budapestre, de ki tudja, hogy ez is igaz-e. Ma már semmin nem lehet csodálkozni. Tavaly szeptemberben ilyesmit lehetett olvasni, ma viszont teljes a hallgatás erről. Egyedül érkezett, vagy a feleségével és gyerekeivel? Erről sem tudunk semmit. Viszont ha a hír igaz, hogy repülőgépen érkezett Magyarországra, akkor Budapestről vissza kellett mennie az országhatáron keresztül Röszkére. Mi volt az indítéka erre? És legálisan, vagy illegálisan hagyta el az országot? S ha vissza kellett térnie Szerbiába, akkor miért nem Belgrádba váltott repülőjegyet?
Ahmed H. (középen a magas homlokú, szakállas férfi), ahogyan békésen gesztikulál
A letartóztatásakor egyes hírek szerint hét, más hírek szerint kilenc darab útlevelet találtak nála, amelyben mindegyikben volt érvényes schengeni vízum. Majd később tisztázódott, hogy ezek az útlevelek a családtagjai hiteles okmányai, bár ez sem jelent semmit, mert az Iszlám Állam zsákmányolt hiteles útleveleket a szír kormánytól.
Miért nem lehet ezekről az okmányokról többet tudni? Kinek a nevére voltak kiállítva? Miért nála voltak ezek az útlevelek, miért nem azoknál, akiknek a nevére kiállították őket?
Számoljunk egy kicsit! A terroristagyanús személynek a sajátján kívül nyolc darab útlevéllel kell elszámolnia! Nem véletlenül kérdezek Ahmed H. feleségéről és két gyerekéről, hogy amikor Győrben letartóztatták, a felesége és gyerekeik vele voltak-e, avagy Cipruson maradtak. Esetleg egy harmadik verzió szerint már Nyugat-Európában voltak. Mindkét esetben jogos a kérdés, ha az ő útleveleik (is) a férfinél voltak, akkor ennek mi volt az oka. (De ez még csak három útlevél.)
Ha nem Ahmed H. feleségének és két gyereküknek az útleveleiről van szó, akkor kinek a nevére kiállított útlevelek lehetnek? Most kezdjük el számolni a Szerbiában rekedt családtagokat! Ahmed H. szülei (2 db útlevél), testvére (1 db), annak felesége és három gyermeke (4 db), az összesen 7 db útlevél. Még mindig fölöslegben van 1 db útlevél. De ettől eltekintve is föltehető a kérdés, hogy ezek a személyek miért Cipruson tartották az útlevelüket? Az lett volna Ahmed H. feladata, hogy az útleveleiket utánuk vigye Szerbiába? Ezért ment volna Budapestről Szerbiába? De ha ezért ment Szerbiába, akkor miért nem adta oda nekik az útleveleiket? Száz szónak is egy a vége, miért voltak ezek az útlevelek Győrben, Ahmed H, útipoggyászában? Ezekre a kérdésekre adott válaszokról mikor tudhatunk? Vajon ezeket a kérdéseket a „paródia” szereplőinek (értsd a tolókocsisnak, a majdnem teljesen vak asszonynak és mozgásában korlátozott idős embernek) felteszik-e?
Bizonyítható-e Ahmed H. terrorista érintettsége?
Az útlevelek kérdése jelentős mértékben valószínűsíti, hogy Ahmed H. kapcsolatban állt az Iszlám Állammal. Ennek ellenére, ha nem tesz beismerő vallomást, akkor ezt az érintettséget nem lehet bizonyítani, hiába vérzik ezer sebből minden szava. Attól még nem terrorista senki, ha nem tudja megmagyarázni, hogy miért volt nála 8 db más nevére kiállított útlevél.
Egy olyan országban a terrorista gyanú bizonyításának szinte semmi esélye nincs, ahol hiába hallja több tucat rohamrendőr, hogy hozzá beszél a kapu túloldalán álló Ahmed H., ha senki nem érti, hogy a „békésen” gesztikuláló ember (a fényképen) tulajdonképpen valamit kérni akar, vagy követel, esetleg fenyegetőzik, és ultimátumot fogalmaz meg. Egy olyan országban ez szinte lehetetlen, ahol a tolmács is hamis tanúzással vádolható, mert olyan szintű a nyelvtudása, hogy nem lehet eldönteni, beismerő vallomásról, vagy a vád elutasításáról volt-e szó. És teljesen mindegy, hogy a tolmács arabul nem tud, vagy magyarul.
Az sem bizonyíték a terrorista gyanúra, hogy Ahmed H. (állítólag) kapcsolatban áll a Tabligh Dzsamaat, a Szövetség a hit terjesztésére fundamentalista mozgalommal.
Ez a bírósági procedúra egyetlen dologra jó csak, hogy belássuk, az európai jogrend nem képes minden kétséget kizáró módon bizonyítani egy terroristagyanús személy kapcsolatát a terroristákkal, ha nem a terrorista cselekményen való tettenérésről van szó. Egyetlen értelmes következtetés tehetünk csak: az ilyen terroristagyanús egyedeket jobb a határon kívül tudni! Az ilyen gyanús alakokkal szemben az ártatlanság elvét nem ajánlatos alkalmazni. Kiszabnak rá valamilyen jogcímen – például kődobálásért, vagy kerítés rongálásért – pár év letöltendő szabadságvesztést, aztán kiutasítják az országból (Európából).
A médiának a „paródia” helyett erről kellene írnia, ha az olvasóközönséget hitelesen kívánja tájékoztatni!
