Beindult a liberális félrebeszélés a Szilveszter éjszakáján Kölnben, és más német nagyvárosokban történtekkel kapcsolatban, mintha a női emancipációt érte volna támadás. A Kettő Mérce blogban sorra jelennek meg az ilyen tárgyú cikkek. Csak egyet idézek Jámbor András tollából, melynek címe Kölnnek fordulópontnak kell lennie a nők védelmében!
Érdeklődéssel olvastam a cikket, látni szerettem volna, hogyan óhajtja a szerző a nőket megvédeni a hasonló molesztálásoktól. Megdöbbenéssel tapasztaltam azonban, hogy a történteket még csak kapcsolatba sem hozza az Európát elözönlő muszlim menekültek kérdésével. Azt a nézőpontot vizsgálja, hogy az atrocitásnak áldozatául esett nők mennyiben tehetők felelőssé a történtekért, hogy mennyire volt közreható a magatartásuk a saját molesztálásukban, sőt netán megerőszakolásukban. Arra az álláspontra jut, hogy a viktimológiát, mint megközelítést a női egyenjogúság védelmében el kell utasítanunk, ami igaz is. Következtetése szerint a társadalom feladata a nők megvédése egy ilyen helyzetben, és azt kell tisztázni, hogy a rendőrség hogyan tudta volna mindezt megelőzni. Ez azonban már csak részben igaz, mert alapvetően hamis szemléletet takar.
Eszembe sem jut vitatni, hogy Európában is követnek el erőszakot nők ellen, ez nem a muszlim menekültekkel jött Európába. De azt igenis vitatom, hogy Európában bármikor jellemző lett volna, hogy nyilvános helyen, akár egy város főterén, mondjuk a kölni dóm előtt 20-50-100 fős csoport körülvehetett volna nőket azzal a céllal, hogy szexuálisan molesztálja, kirabolja, vagy akár megerőszakolja őket. Ez a muszlim menekültekkel jött Európába, melynek alapját az a szemlélet alkotja, hogy az európai nők csak erre valók, hiszen nem takarják el az arcukat, sőt ezzel provokálják a férfiakat. Nyilvános helyen kihívóan viselkednek, és ez nyilvános helyen, azonnali büntetést (értsd molesztálást, vagy szexuális erőszakot) kell, hogy maga után vonjon. Tetszik érteni, kedves Jámbor András? Ha viktimológiáról esik szó, akkor az a liberális bevándorláspolitikára vonatkozhat csak! Csak a tisztánlátás kedvéért szeretném rögzíteni! Hol van az Ön lelkiismerete, kedves Jámbor András?
Hirtelen felindulásomban négy hozzászólást fűztem a Kettős Mérce blog belinkelt cikkéhez. Jelen blogbejegyzésemben nem teszek egyebet, mint ezt a négy kommentet adom közre változatlan formában, pusztán a helyesírási hibákat javítva. Nem teszem ki még az idézőjelet sem.
Engem végtelenül fölháborít a szerző magatartása. Miközben a nők védelmében szólal fel (legalább is úgy tesz), elfelejti, hogy alapvetően a migrációs válságról van szó. A szerző pedig tucatjával írta a cikkeket a menekülteket pártolva és a korlátozásmentes befogadásuk mellett érvelve.
Ebben a cikkben is kétszínű módon veti fel a kérdést, hogy meg kell vizsgálni, hogyan lehetett volna megelőzni mindezt. Úgy tűnik, a szerző elfelejtette már, hogy az egész probléma gyökere éppen a tömeges méretekben van. A Keleti pályaudvarnál sem az volt a probléma, vagy Röszkénél sem, hogy egy-egy rendbontó esetében nem lehetett volna eljárni, és a rendet nem lehetett volna fenntartani. Most sem arról volt szó, hogy egy-egy nőt a német rendőrök ne tudtak volna megvédeni, és egy-egy nőket molesztáló arabot nem lehetett volna a cselekedetében meggátolni. Csakhogy Kölnben például ezer fős "migrációs hátterű" csoportosulásról beszélnek. Nyilvánvaló, hogy a nők zaklatásának kérdésében is a tömegesség játszik kulcsszerepet. Tömegekkel szemben pedig tehetetlen a német rendőrség is.
Csak a példa kedvéért írom, hogy egy száz fős csoportosulás esetében még azt sem látni, ha egy nővel szemben erőszakoskodnak, de az is minden további nélkül előfordulhat, hogy éppen megerőszakolnak egy nőt. Mert a tömeg eltakarja a cselekményeket. Még a térfigyelő kamera sem lát semmit. Hiszen a száz főből álló tömeg minden egyes tagja aktívan asszisztál a nők molesztálásához.
Hogyan lehetett volna mindezt megakadályozni? Hiszen adódik a felismerés, hogy ahol száz arab csoportosul, azonnal meg kellene kezdeni a tömegoszlatást, mert a bűncselekmény gyanúja azonnal felmerül. De általában véve úgy lehetett volna mindezt megelőzni, hogy NEM KELLETT VOLNA BEENGEDNI ŐKET!
Kedves Jámbor András! Ön sikeresen bemutatta a saját kettős mércéjét! Köszönet érte!
A saját kommentemet szeretném kiegészíteni azzal, hogy egy nagyon durva következtetés adódik. Nem arról van szó, hogy a kölni ezer fős csoportosulásban előfordulhatott egy-két terrorista, akik a menekültek soraiban elvegyülve beszivárogtak az Európai Unióba. Hanem arról van szó, hogy különböző mértekben ugyan, de MIND AZ EZER FŐ RÉSZT VETT A BŰNCSELEKMÉNYBEN, azaz egyiket sem lett volna szabad beengedni Európába. Valóban helytálló az előítélet, hogy ez egy eltérő kultúra, nekünk pedig feladatunk mérlegelni a kérdést, hogy vajon van-e helye Európában az iszlám bevándorlóknak.
Jámbor András számára pedig adódik a következtetés, hogy saját maga számára levonja a tanulságokat! Kölnnek nem a nők védelmében kell fordulópontnak lennie, hanem a bevándorláspolitikában. És a saját fejében kellene kezdenie a rendcsinálást! Ennek a cikknek pedig úgy kellett volna kezdődnie, hogy a szerző elnézést kér a bevándorláspolitikában való korábbi téves álláspontjáért.
Jelen helyzetben az európai emancipált nőknek pedig a legnagyobb jószándékkal sem tudok más tanácsot adni, mert nincs más védekezésmód: jól teszik, ha sem Szilveszter éjszakáján, sem máskor nem mennek olyan helyre szórakozni, ahol jelentős számban muszlim menekültek fordulnak elő. Ezt egyáltalán nem azért mondom, hogy ne értenék egyet a női emancipáció eszméjével. Csak egyszerűen jelen körülmények között nincs más módja a védekezésnek.
"Merthogy a kölni nem egyedi eset. Emlékszem, amikor barátaimmal letévedtünk az egyik legkedveltebb budapesti bulihelyre, és majdnem verekedés lett a vége, amikor az egyik barátnőnket elkezdték fogdosni többen a helyben italozók közül."
Tiltakozom! Bár kétség kívül előfordulhatnak ilyen szórakozóhelyek is Magyarországon, de vitatom, hogy ez általános jelenség volna hazánkban.
Válaszképpen elmesélek egy esetet, amelynek közvetlen szemtanúja volta egy megyeszékhelyen. A kocsmába, amely akkoriban a törzshelyem volt, betért egy "hölgy" - társaság nélkül, egyedül. Vélhetően egy alkoholista prostituált lehetett, és nem volt pénze italra. Helyet foglalt egy asztalnál és egy lezser mozdulattal a ruháját megbontva közszemlére tette a melleit. Úgy vélte, hogy ezzel "fizet", azaz provokálta a férfiakat. Úgy gondolta, majd csak akad, aki meghívja egy italra.
A kocsmában nem akadt egyetlen férfi sem, aki vevő lett volna a kihívó magatartásra, mindenki diszkréten félrenézett. Nem molesztálta a nőt senki, de nem is bántotta még egy szóval sem. A kocsmáros sem szólt egy szót sem. Fizettünk neki egy fröccsöt, és megkértük, hogy hozza rendbe a ruháját. A Hölgy megitta az italt, elköszönt és csendesen távozott.
Tisztelt Jámbor András! Ön hiába próbál mellébeszélni, és olyan színezetet kelteni, mintha ilyesmi, ami Kölnben történt Szilveszter éjszakáján, hogy az általánosan előforduló jelenség volna akár Magyarországon, akár Európában, mert nem az. Ennek az ügynek a migránsválság adja meg az időszerűségét. Itt nem a női egyenjogúság a kérdés, hanem a liberális bevándorláspolitika.
Szeretném, ha ezt Ön is belátná! Nem kell ilyen cikkeket írni! Jobb volna, ha helyette a valósággal foglalkozna!
