Az Orbán-féle kvótanépszavazással kapcsolatban végre világosan láthatjuk, miért tolódik a magyar politika jobbra, sőt miért tartunk a fasizálódás felé. Igaz, hogy a média nem nevezi meg a fasizálódás okait, de mindez jól kiolvasható hvg.hu és a Kettős Mérce cikkeiből, én pedig megteszem, hogy kimondom azt a szerzők helyett.
A Jobbikról régtől fogva tudni, hogy ebben a kérdésben népszavazást tart szükségesnek. Sajnos nálunk a szélsőjobboldal volt ezidáig az egyetlen, amely a magyar népnek ezt az igényét következetesen képviselte. Úgy látszik, szélsőjobboldalinak kell lenni ahhoz, hogy a népszuverenitás érvényesülhessen. A Fidesz a Jobbik vitorlájából fogja csak ki a szelet azzal, hogy Orbán Viktor meghirdette a kvótanépszavazás ötletét. Ezzel akadályozta meg azt, hogy a Jobbik jobbról kerülje meg. De ez egyben azt is jelenti, hogy az ország halad a fasizálódás irányába.
Hogy miért történhet ez? Mert az önmagukat baloldalinak nevező demokratikus ellenzék soraiban egyetlen olyan párt sincs, amely a népszavazás gondolatát, és ezzel a népszuverenitás akaratát támogatná. Ezzel pedig az „álbal” taszítja a baloldali szavazókat a jobboldal, sőt a szélsőjobboldal karjába. Ezért nevezem én az „álbal” hamis magatartását a fasizálódás fő okának.
Arról van szó, hogy az állítólagos politikai baloldal nem nyújt reális alternatívát a választópolgárokat érintő nagy kérdésekben. Például a menekültválságban a liberális bevándorláspolitika egyértelműen a neokonzervatív globális nagytőke érdekeit képviseli. Így hát lehet beszélni ugyan arról, hogy Orbán Viktor a népszavazási felvetéssel a saját kudarcos politikájáról terel, de vajon miről terel a liberális média, ha nem a rendszerváltás és az elmúlt negyedszázados fejlődés kudarcos voltáról? Meg persze arról, hogy a liberális (valójában neokonzervatív) bevándorláspolitikának érdemi megoldási javaslatai nincsenek a menekültválság felvetette kérdésekre.
Schiffer András önkritikája a menekültválság kérdéseiről
Bizony erről is kell beszélni! „Félreértettük a helyzetet” – önkritikát gyakorol migránsügyben Schiffer András – ezzel a címmel jelentetett meg cikket Stumpf András a mandiner blogban. Schiffer András az egyetlen az önmagukat baloldalinak nevező magyar politikusok közül, aki ezidáig önkritikára volt képes a menekültválság kérdésében, ez tehát kivételes dolog és tiszteletre méltó. Hogy mit is jelent ez az önkritika, azzal egyáltalán nem szeretnék foglalkozni, bárki elolvashatja a megadott linken. Kizárólag arra koncentrálok, hogy a jelenség mögött meghúzódó gazdasági érdekről írjak. Mit nyilatkozik erről Schiffer András?
„Egy rendszerkritikus pártnak … észre kell vennie, hogy a periféria fegyveres konfliktusai mögött ott van globális fegyver- és olajvállalatok profitéhsége. S nem utolsósorban: Amerika és Európa nagyvállalatai abban is érdekeltek, hogy a félperiféria és a periféria olcsó munkaerejét lerabolják. Ezért is mondjuk, hogy a bennünket sújtó kivándorlási krízis és az Európát elérő bevándorlási hullám gyökere azonos: a globális egyensúlytalanság végletes kiéleződése. A folyamatban nem csak az lesz a kérdés, hogy Európát fenyegeti-e az iszlamizáció, hanem az is, hogy Szíriában, Eritreában, Bangladesben lesznek-e emberek, akik működtetnék az ottani társadalmakat. … És akármilyen blablának tűnik is, európai megoldás kell a migránskrízisre…”
Igen ám, de tud-e Schiffer András bármilyen pozitív programot mondani arra, hogy milyen legyen ez az európai megoldás? Erről mindössze annyit tud mondani, hogy „a tőkelogikájú Európa halálra van ítélve, ennek az EU-nak így nincs jövője, csak a szakadás. Az emberek Európáját kell megteremteni a tőke Európája helyett…”
Véleményem szerint ez édeskevés, mert ezek csak tartalom nélküli üres szavak. Értem én, hogy Schiffer András a tőkelogikát elhibázottnak tartja, de milyen az emberek Európája? Úgy gondolom, ha egy politikus ezt a kérdést nem tudja megvilágítani, az annyit sem tud, mint én. Néhány gondolatot erről…
Gondolataim az európai megoldásról
Bárhogyan tekintünk is a menekültválságra, előbb-utóbb be kell látnunk, hogy humanitárius okokból nem tagadhatjuk meg a menekültek befogadását. Eljön az idő, amikor a klímaváltozás miatt akkora néptömegek fognak elindulni világszerte, hogy nem lesz lehetséges kitérni a válasz elől, mert a menekültek nem önhibájukból, és nem gazdasági bevándorlóként fognak érkezni Európába. És mindez egészen új szemléletmódot fog kívánni nemcsak tőlünk, de a globális nagytőkétől is. Egyszerűen tűrhetetlen állapot, hogy a nagytőke pusztán önző profitérdekből indítson el egy jelenlegihez hasonló, de méreteiben meghaladó krízist.
Hogyan lehet egy ilyen krízist kezelni? Csakis a humanitás és az egymás iránt való szolidaritás alapján. Ez pedig megkívánja, hogy az érkező menekültekre ne gyűlölettel tekintsünk, és ne azt a veszélyt lássuk bennük, hogy elveszik a megélhetésünket! És ne rajtunk élősködőként jelenjenek meg nálunk! Azaz nem növelhetik a munkanélküliséget sem Európában, sem máshol, ahová bebocsátást nyernek.
Ez pedig csak egy módon lehetséges, a munkaidő csökkentésével. Ez ugyanaz a gondolat, mint amiről már évek óta újra és újra írok, hogy a munkanélküliség felszámolása teljes mértékben lehetséges a munkaidő csökkentésével. Egy marxista gondolatot fogalmazok meg. Amennyivel rövidebb a munkaidő, annyival több embernek jut munka. De ezt a globális nagytőkének is be kell látnia, és el kell fogadnia, hogy ugyanazt az emberhez méltó életszínvonalat rövidebb munkaidővel garantálja elérni minden munkásnak – származásra, bőrszínre és vallásra tekintet nélkül. Az egyetlen követelmény csak az lehet, hogy a munkavállaló képes legyen a feladatát megfelelő szinten ellátni, és a migráns képes legyen a társadalomban integrálódni.
Csak ilyen feltételek mellett képzelhető el, hogy a befogadó ország népessége a bevándorlókra szolidaritással nézzen és ne az ellenséget lássa benne! És ha a befogadó társadalom nem rekeszti ki az idegeneket, akkor a bevándorlókra sem a gettósodás fog várni. Ilyen módon válik lehetségessé a befogadó társadalomban való integrációjuk is.
Azaz gyökeresen más dologról kell, hogy szó legyen, mint a jelenlegi válságban. Annyi menekültet tudunk befogadni, amilyen mértékű munkaidőcsökkentésre a globális nagytőke hajlandó. De jelenleg menekültáradatot a globális nagytőke éppen azzal a céllal indította el, hogy minél nagyobb munkanélküliséget okozzon vele Európában, azaz minél kiszolgáltatott helyzetbe hozza a bérből és fizetésből élők rétegeit. Ez így szolgálja a profitérdeket, és így fordítja szembe Európa lakosságát a megélhetésére veszélyesnek tekintett bevándorlókkal. Lássuk be, hogy a bevándorlókkal szemben érzett félelem bizony jogos! Mert mi lesz akkor, ha már nem egymillió bevándorlóról lesz szó, hanem tíz- és százmilliókról? Igenis van a felvetésben logika! Még akkor is, ha a migránsok nem a magyarok munkáját akarják elvenni, csak Németországban és Angliában csökkennek a magyar munkavállalók esélyei. Lássuk be, hogy Európa a munkavállalók szempontjából egységes térség!
Ez a kérdés pedig a munkanélküliség világméretű felszámolását, és a menekültek világméretű elosztását igényli. Nem ronthatja ugyanis egyes bevándorlási célországok versenyképességét a többiekkel szemben. És nincsen olyan sem, hogy a bevándorlók maguk döntik el, hol kívánnak élni.
Ezt a menekültáradatot a globális nagytőke profitérdekei indították el, magának Angela Merkelnek, valamint az Európai Uniós vezető politikusainak a személyes felelőssége is megállapítható. Az előző évi bevándorlási hullám adatai azonban megmutatták, hogy a liberális (valójában neokonzervatív) bevándorlási politika elszámolta magát. A magyar néptől pedig nem várhatja el sem Angela Merkel, sem más, hogy ebben a felelősségben osztozzon. Mindaddig, amíg közös európai megoldás meg nem születik, addig semmi esetre sem. Én pedig az európai megoldásról úgy gondolkodok, ahogy fentebb leírtam. Természetesen senki nem várhatja el tőlem, hogy az európai megoldás minden részletre kiterjedően kidolgozzam. Ez a politikusok feladata.
Magyarországnak jogában áll a kötelező kvótákat visszautasítani. Mindaddig, amíg a magyar munkabérek, sőt, a magyar munkanélküli segély csak a töredékét jelentik a németországi béreknek és a szociális segélyeknek, addig a magyar népnek jogában áll népszavazásra tenni fel a kérdést a menekültek befogadásáról. Ha úgy tetszik, jogában áll az megfelelő európai megoldás kikényszerítése!
Néhány szó az emberjogi liberalizmusról
Tudatosan megpróbáltam egy koncepciójában érthető európai megoldást megfogalmazni, hogy érthetővé tegyem, milyen különbség van a semmittevés és a koncepciózus gondolkodás között. Nem az Európai Unitól kell várni az európai megoldás kidolgozását, mert a neokonzervatív Uniós politikai elit azt önmagától soha nem fogja elkészíteni. Ezt úgy kell kikényszeríteni! Ebben téved Schiffer András. Neki magának kellene ebben szerepet vállalnia! Milyen politikus az, aki nem képes odáig sem eljutni a megoldás keresésében, ameddig én, laikus civilként képes vagyok eljutni? Egyedül Tamás Gáspár Miklós pedzegetett hasonló gondolatokat, de koherens, kerek egészet ő sem tudott megfogalmazni. De annyit azért kimondott ő is, hogy a megoldáskeresést össze kell kapcsolni a kizsákmányolás kérdésével. Ilyen értelemben remélem, hogy benne talán támogatásra talál a gondolatom.
Ezen túlmenően nagyon bízom benne, hogy a liberális széplelkek, akiket a köznyelv egyszerűen csak „menekültsimogatónak” nevez, hogy ezek után megértik, az eddigiek folyamán ők csupán a neokonzervatív nagytőke érdekeit támogatták. Ez csupán álhumanizmus és közönséges cinizmus. Akkor lesz humanizmus, ha hajlandók lesznek kiállni egy olyan európai megoldás mellett, amelyet a fentiekben nagyvonalakban felvázoltam, és amely a menekültek és a befogadó társadalom szempontjából is egyformán humánus. Nagyon remélem, hogy az európai megoldás kidolgozásának hiányában ezek után megértik és elfogadják ők is, hogy a magyar társadalomnak jogában áll népszavazással tiltakozni bármilyen kvóta ránk kényszerítése ellen.
Az Orbán-féle kvótanépszavazás buktatói
Tévesnek tartom a kérdést, amit Orbán Viktor népszavazásra szeretne bocsájtani, és amely így hangzik: "Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?"
Ez a mondat egyáltalán nem az, amelynek Orbán Viktor el akarja adni a magyar népnek. Ellenkezőleg. Ha a választópolgár erre a kérdésre NEM választ ad, éppen azzal hatalmazza fel az Országgyűlést arra, hogy a nép helyett bármikor beleegyezését adja nem magyar állampolgárok Magyarországra történő betelepítéséhez. Ezzel a népszavazással éppen hogy a szuverén nép jogfosztása valósulna meg. Ennél már sokkal jobb az a népszavazási kérdés is, amelyet egy rejtélyes magánszemély, bizonyos Csabai József egy héttel korábban fogalmazott meg, és amely így hangzott:
„EGYETÉRT-E ÖN AZZAL, HOGY MAGYARORSZÁG NE HAJTSA VÉGRE AZ EURÓPAI UNIÓ DÖNTÉSÉT A MENEKÜLTEK KVÓTA SZERINTI ELOSZTÁSÁRÓL?”
Ebben a mondatban nem valósul meg ugyanez a szándék az Országgyűlés felhatalmazására, hogy a szuverén nép helyett beleegyezését adja az EU kvóták elfogadásához és a migránsok betelepítéséhez. Csakhogy a kormánynak hatalmas szerencséje van, ugyanis Csabai József Orbán Viktor bejelentése előtt bő másfél órával, 11 óra 27 perc 22 másodperckor valamiért visszavonta a kérdését. Erről számolt be a hvg.hu cikkében Kálmán Attila.
Nem bízok meg annyira Orbán Viktorban, hogy népszavazás révén ilyesmire felhatalmazást adjak az Országgyűlés részére. Orbán Viktor sunyi és nagyon ravasz. Bármikor képes arra, hogy valamilyen alku folyamán az Európai Uniós kvótákhoz a beleegyezését adja, és az érte befolyó anyagi ellenszolgáltatást (Uniós támogatást) aztán a Fidesz-maffia szépen egymás között elosztja.
Ezt a mondatot a parlamenti ellenzéknek a népszuverenitás megőrzése érdekében meg kell változtatnia!
Ezek után nagyon remélem, senki nem vonja kétségbe, hogy miért tartom én a magyarországi fasizálódás okának az álságos politikai baloldalt? Hát azért, mert önmaga is szélsőségesen neokonzervatív jobboldali irányzatot testesít meg, amely spontán taszítja a választópolgárokat a fasisztoid nemzeti jobboldal karjaiba. Nem is lehet másképpen, mert a elszegényedő magyar társadalom természetszerűen globalizáció és neokonzervativizmus-ellenes. S mivel Magyarországon a neokonzervatívokat szokás liberálisnak nevezni, azért a magyar választópolgár reflexszerűen liberalizmusellenes. Akik pedig a humánus emberjogi liberalizmus híveinek tartják magukat, semmit nem tesznek azért, hogy meg lehessen különböztetni őket a neokonzervatívoktól. Így valójában az emberjogi liberalizmus hívei akaratlanul is a neokonzervatív profitelvű globális kapitalizmus szekértolói. Nekik kellene belátni, hogy a humanizmusukat bizonyítani nekik volna tennivalójuk!