Európa iszlám megszállása

Józan érveim a liberális bevándorláspolitika ellen

A liberális agymosottakról számokban

2016. június 22. 15:00 - aLEx

Befogadás vs. gyűlölködés kérdéséről – kissé átértelmezve

 

Diószegi Horváth Nóra Kettős Mércében megjelent menekültekkel foglalkozó cikkét olvasva vettem a bátorságot ahhoz, hogy az ott közölt adatokat a saját szempontjaimnak megfelelően kissé átértelmezzem, és magukra a liberális agymosottakra próbáljak meg általános érvényű következtetéseket levonni. Hogy ezt megtehessem, mindenekelőtt rögzíteni szeretném, hogy a „liberális agymosottak” fogalmába pártállástól és pártszimpátiától függetlenül mindenkit beleértek, akinek a világnézetében a liberális filozófia meghatározó szerepet tölt be, de nem hajlandók az ellenvéleményeket mérlegelni sem. Ide sorolom többek között például Tamás Gáspár Miklóst is, aki bevallottan antikapitalista. Hogy miért nevezem őket „agymosottaknak”, az a cikkemből ki fog derülni.

menet4rev.jpg

A menekült büszkeség menete

Diószegi Horváth Nóra a cikkében az idegenellenesség kérdésében készült statisztikai felmérésekről közöl adatokat. Egyrészt bemutatja a Tárki felmérésének az eredményét, majd azzal összehasonlítva vizsgálja az SZTE BTK Szociológia Tanszékének Szeged városára vonatkozó adatait. Némi számszerű eltérés ugyan van az adatok között, de tendenciájában a két vizsgált anyag egymást megerősíti. A szerző cikkéből idézem a vonatkozó részeket.

„A Tárki 1992 óta méri hazánkban az idegenellenesség terjedését. Tavaly, a bevándorlásellenes kampány idején (…) történelmi mélypontra jutottunk: 2015 áprilisában a felnőtt lakosság 46 százaléka választotta azt az idegenellenesnek tekinthető állítást, hogy az országba menedékkérő be ne tehesse a lábát. A megkérdezettek 9 százaléka szerint viszont minden menedékkérőt be kell fogadni. Idén januárra a helyzet tragikussá vált: az adatok alapján a „befogadó” attitűddel rendelkezők szinte eltűntek, s egy alig mérhető, 1 százalékos kisebbséget képviseltek. Cserébe az idegenellenesek aránya viszont 53 százalékra nőtt."

„Az SZTE BTK Szociológia Tanszéke idén már ötödik alkalommal mérte fel a szegediek menekültekkel kapcsolatos attitűdjeit... A legfrissebb kutatásból kiderül, hogy az elmúlt fél évben jelentősen megváltozott a felnőtt lakosság hozzáállása a menekültekhez: a „befogadó" attitűddel rendelkezők aránya, vagyis azoké, akik azt mondják, hogy otthont kell nyújtanunk mindenkinek, aki hozzánk érkezik, egy év alatt 14-ről 3 százalékra csökkent! Az „elzárkózók" aránya viszont, tehát azoké, akik teljesen elutasítják jelenlétüket, 8-ról 26 százalékra nőtt. A felmérés arra is rámutat, hogy a szegediek csaknem fele (43 százaléka) azokat biztosan befogadná, akiket üldöztek a hazájukban.”

Megköszönöm a szerzőnek a bemutatott statisztikai adatokat, és szíves engedelmével azonnal visszafelé is fordítom őket!

Nos, ennek az alig mérhető 1 (a szegedi felmérés szerint 3) százaléknak az agresszív véleményétől hangos a mainstream liberális média. Ők azok, akik rasszistának és idegengyűlölőnek nevezik a magyar társadalom elsöprő többségét. Íme, az elenyésző kisebbség véleményterrorja a demokratikus többséggel szemben!

„Agymosott liberálisnak” pedig azért nevezem őket, mert semmilyen reális szempontot nem hajlandók mérlegelni.

Az egy évvel korábban készült felmérési adatokkal szembeállítva az is jól látható, az országos felmérés szerint a felnőtt korú lakosság 8 (a szegedi adatok szerint 11) százaléka már belátta, hogy az impotens (neo)liberális bevándorláspolitika álláspontja tarthatatlan és álhumánus. De az 1 (a szegedi adatok szerint 3) százalék táborelvű árokásó még mindig makacsul tartja magát.

Természetesen tudatában vagyok annak, hogy hazánkban akadnak bőven rasszisták és idegengyűlölők, de óriási tévedés a társadalom demokratikus többségét velük összemosni.

 

Munkahelyféltés vagy idegengyűlölet?

A kérdésben érdemes volna mélyebben elmerülni, és vizsgálni az összefüggéseket az állampolgárok jövedelmi viszonyai és a bevándorláspolitikában tanúsított álláspontja között. A szegedi felmérés ezzel a kérdéssel is foglalkozott. Lássuk ismét, hogy milyen lesújtó véleményt fogalmaz meg a szerző ebben a kérdésben!

„Az elzárkózó attitűd Szegeden is az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportokban fordul elő nagyobb arányban – állapították meg. (…) Az alacsonyabb társadalmi státusz potenciálisan a mélyszegénységben vagy annak a környékén élő, végzettséggel, munkahellyel, jövőképpel nem rendelkező csoportot, illetve az egzisztenciáját rettegve féltő, és épp a leszakadással hadakozó alsó-középosztályt takarja. Azokat, akik egyébként egyre többen vannak, és akik lehetőségeik korlátozása révén jóformán csak a közmédiából tájékozódnak, s így a kormány üzeneteire (például hogy a menekültek nem vehetik el a magyarok munkáját) kell hagyatkozniuk, ha a mindennapok eseményeire kíváncsiak. Ez az a réteg, amelynek ugyan esélye sincs a nyomorból való kitörésre, de olyan mértékben szakadt el mára a valóságtól, hogy fogalma sincs arról, hogy nem a menekültek akarják elvenni a munkáját, hanem egyszerűen elhiszi, amit lát és hall, mert nem tud mást tenni.”

Felhívnám az olvasó figyelmet arra a tényre, hogy az elenyésző törpe kisebbség (országosan 1, Szegeden 3 százalék) véleménye szerint a leszakadással hadakozó alsó-középosztály „elszakadt a valóságtól”, miközben a magyar népesség több, mint negyven százaléka a szegénységi küszöb alatt él, és a saját bőrén tapasztalja meg, mit jelent a neoliberális farkaskapitalizmus!

Nem tűnik reálisabbnak az a következtetés, hogy a magyar társadalom törpe kisebbségét képviselő 1 (Szegeden3) százalék „vakhitű és agymosott” liberális szakadt el a valóságtól?

Volt már ilyen a közelmúlt magyar történelmében, hogy az élcsapat elszakadt a társadalomtól. Csak akkor az MSZMP ezt képes volt belátni. Sajnálattal állapítom meg, hogy az „agymosott liberálisok” éleslátása nem éri el Kádár János szintjét. Ezek szerint a neoliberális távvezérlés erősebbnek bizonyul, mink annak idején, a moszkvai távirányítás volt.

 

 

 

Jelen cikkemben szigorúan a tényekhez ragaszkodtam, mindez önmagáért beszél. Aki kíváncsi a kommentjeimre, a hivatkozott linken azokat elolvashatja. Nem kívánom a hozzászólásaimat megismételni. Minderre csak azért utalok, mert régóta próbálom megfogalmazni, hogy milyen feltételek mellett volna képes Európa befogadni a menekülteket, illetve milyen körülmények között működne a szolidaritás. De a (neo)liberálisok célja csak látszólag humánus, valójában a társadalmi szolidaritás teljes szétverésére irányul. Érdemi válasz a felvetéseimre persze a „vakhitű” és „agymosott” liberálisoktól egyáltalán nem érkezik. Nem is várható.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://europa-iszlam-megszallasa.blog.hu/api/trackback/id/tr278832698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aLEx 2016.06.23. 00:06:11

Ha ma lennének a választások, körülbelül ennyi (azaz 1-3%) volna az esélye annak, hogy (bal)liberálisok egyáltalán a parlamentbe bejutnak.