Európa iszlám megszállása

Józan érveim a liberális bevándorláspolitika ellen

TGM krikszkrakszáról

2016. május 12. 13:00 - aLEx

Válasz „TGM: Krikszkraksz” című cikkére

 

Tamás Gáspár Miklós cikke nem olvashatatlan kézírás, inkább a tartalom, a gondolatiság megértésével vannak gondjaim. Úgy vélem, ismét csak a tőle már megszokott „liberális antikapitalista” értelmiségi nyafogásról van szó (csak utalok rá, hogy a szerző szerint az ellenzéki értelmiségi szónak ez a jelentése hazánkban), amelyben akárhogy is kutatom, nem találom, hogy mi volna a baloldali nézet. Azt pedig véletlenül sem lelem, hogy mi volna a cikkben a radikális baloldaliság. Feltételezem persze, hogy az „antikapitalista” nézet radikális baloldaliságot takar, valami olyasféle dolgot, mint a marxizmus, de azt már végképp ne keressük, mert TGM marxizmusáról lassacskán már nem lehetek meggyőződve.

Nézzük tehát sorra, hogy miféle tartalmi problémáim merülnek fel a cikkel kapcsolatban!

2013_03_17_-tamas-gaspar-miklos-filozofus.jpg

TGM 2013.3.17-én

 

TGM sajátos liberális antikapitalizmusáról

Idézek TGM cikkéből: A rezsim egyik leghatásosabb fegyvere a butaság.” Ezt nem vitatom, hogy így van, de rögtön vissza is kérdezek: vajon hova sorolja a szerző a „demokratikus ellenzék” butaságát? A rezsim fegyvertárába? A rezsim érdeme volna, hogy az ellenzék „buta”? Nehogy azt higgyük már, hogy a butaság a rezsim kizárólagos sajátja, mert `89 óta ez a rendszer jellemzője. Az ellenzék éppen olyan „buta”, mint amennyire az egész rendszer az. Hozzáteszem – ha lehet a butaságot magasabb fokon (értsd „jobban”) csinálni –, akkor a kormány még ebben a kérdésben is jobban teljesít. Pontosabban az ellenzék csinál önmagából bohócot. Lásd, a szerző is leír mindenféle „butaságot” anélkül, hogy értené a saját mondanivalója hiányosságait.

Majd a szerző így folytatja: „A magyarországi kormánytöbbség nyugodtan betilthatná az ellenzéki pártokat és társadalmi mozgalmakat, hiszen úgyse számítanak sokat.” A válaszomat is rögtön megadom: ugyan miért kellene az ellenzéki pártokat betiltani, hiszen azok egyébként is önként menetelnek a politikai süllyesztőbe – szinte mind, kivétel nélkül, úgy, ahogy vannak, a liberális nézeteikkel és európai értékrendjükkel együtt. És én a legnagyobb jóindulattal is ide sorolom az egyébként szociáldemokrataként/szocialistaként előadott kvázi-liberális nézeteket is, de ide sorolom a szerző sajátos nézeteit is, amelyet egyetlen fogalommal, a külön TGM számára kitalált „liberális antikapitalizmus” fogalommal írok le, amelyről most már nyíltan felvetem: egyáltalán nem tudom, hogy mit takar. A szerző magának köszönheti, hogy immár őt is belesorolom ebbe a körbe.

TGM önkritikusan elmondja magáról, hogy néhány év liberális tévelygés után talált vissza a „baloldalra” – de hogy pontosan hova, azt nem tudjuk. Sokszor még ma is inkább kihallani a liberális emberjogi véleményt a szavaiból, mint az antikapitalista gondolatot – a marxizmusról pedig inkább ne is beszéljünk! TGM a mai napig adós az „antikapitalizmusának” tartalmi összefoglalásával. A „liberális antikapitalizmus” fogalma alatt tehát azt értem, hogy TGM szavaiban zavaró módon keveredik a liberális és az antikapitalista gondolat. Jelen esetben is a szerző mintha elsősorban „demokratikus ellenzéki” volna, mintsem antikapitalista.

Önmagában véve persze nem volna ezzel semmi baj, ha TGM nem volna közszereplő és közvéleményformáló tényező. De hát a szerző saját maga írta, hogy „a rezsim egyik leghatásosabb fegyvere a butaság”. Igen, a rezsim idegengyűlöletre alapozva manipulálja a közvéleményt – a „demokratikus ellenzék” (értsd a liberálisok) pedig az idegengyűlöletre alapozva teszi ennek ellenkezőjét, és kiált farkast. A kettő között mindössze annyi a különbség, hogy az utóbbi teljesen kontraproduktív, lévén a nemzeti érzés és a hazaszeretet – egyelőre még mindig – önmagában is pozitív érték, amivel szemben a „liberálisok” nem tudnak felmutatni semmit.

Folytatva az elemzést TGM ezt írja a „demokratikus ellenzékről”: „Ameddig a menekültválság tart, szükség van rájuk, mint bűnbakra.” Dehogy van szükség rájuk! Ez nem így van! Ehhez a rezsimnek nem ellenzékre van szüksége, hanem menekültekre. A „liberálisok” pedig mindössze teszik, amire képesek, azaz semmit. Megmutatják valós formájukat és impotenciájukat.

 

Az álbal szellemi teljesítményéről

A cikk csúcsa következik: „Hiába látjuk Aleppó ripityára bombázását, még mindig „illegális gazdasági bevándorlókról” és „határsértőkről” vartyognak. Mindegy. A kerítéspolitika és a xenofób-rasszista rendőrállam egész Európában győzedelmeskedik; a munkanélküliségtől, tehát a kiélezett munkapiaci versenytől rettegő dolgozók a szélsőjobboldalra szavaznak mindenütt…”

Esetleg, ha volna a „demokratikus ellenzéknek” – vagy stílszerűbb itt az „álbal” kifejezést használni – valami valódi baloldali javaslata a menekültválság megoldására, akkor nem ez volna a helyzet. Akkor a választópolgár számára is volna valóságos alternatíva, és szavazhatna a szélsőjobboldal helyett a valódi baloldali javaslatokat felmutató pártokra is. Csakhogy az álbal még mindig az „antifasiszta összefogás” jelszavával kampányol. Következésképpen a „demokratikus ellenzéknek” legalább akkora szüksége van a lappangó rasszizmusra és idegengyűlöletre, hogy farkast lehessen kiáltani, mint a rezsimnek a menekültekre az idegengyűlölet szításához. A kormány és ellenzéket úgy tűnik, jól megértik egymást a butaságban, hisz falaznak egymásnak. De valójában az ellenzék a „butább”, hiszen szabályszerűen taszítja magától a szavazókat a Fidesz és a szélsőjobb felé. Valójában a „demokratikus ellenzéknek” teszi naggyá a nemzeti oldalt. Gratulálok ehhez a teljesítményhez! Amelyhez sajnos hozzájárul a szerző is.

Mert volna ilyen alternatíva (erről majd később), csak hát nem a dekadens Nyugatról kellene venni a baloldaliság mintáját! Igaz, hogy akkor nem lehetne olyan kijelentéseket sem tenni, hogy „a szociáldemokrácia haldoklik”. Persze, hogy haldoklik, ha a korosodó, mégis mérvadó jeles antikapitalista gondolkodónk semmi modern gondolatra nem képes. Mert ahhoz bizony a szociáldemokrácia eszméjét is meg kellene újítani!

Még egy idézet maradt vissza a cikkből. „A magyarországi kormánytöbbség … alkalmazkodik az idegengyűlölet és az Európa-ellenesség viharosan erősödő hangulatához.” Ez az állítás durva csúsztatás a szerző részéről, ezért ki is kérem magamnak. Egy olyan gondolatot sugalmaz a szerző, mintha a liberális bevándorláspolitika elutasítása eleve idegengyűlöletet és Európa-ellenességet tükrözne. Mintha nem is lehetne baloldali olyasvalaki, aki a menekültkvótákat ellenzi. Ez nem így van! A menekültválságnak igenis létezik a liberális bevándorláspolitikától eltérő humánus megoldása is, csak az nem a neoliberális elvek szerint valósulna meg. Ne felejtsük el, hogy a liberális bevándorláspolitika valójában neoliberális, hiszen nem lehet a véletlen művének tekinteni egy globális menekültválság beindítását. Abból kiindulva, hogy a „demokratikus ellenzék” spontán módon az Észak-atlanti neoliberális-neokonzervatív mainstream irányvonallal azonosul, emiatt a liberális bevándorláspolitika elutasításában valójában nem Európa-ellenesség, hanem neoliberalizmus-ellenesség fogalmazódik meg. Ezt nem szabad és nem lehet Európa-ellenességnek nevezni.

 

A menekültválság megoldásáról

Igenis létezik a menekültválságnak humánus megoldása, és lehetséges az Európába érkező – valóban dolgozni akaró – menekültek letelepítése is. Erről már több cikkemben írtam, legutoljára itt. Idézet következik a cikkből.

„Vajon miért viszonyul idegengyűlölettel Európa a menekültekkel szemben? Hiszen ugyanarról van szó, a munkanélküliségről és a munkahelyféltésről! Ez motiválja az idegenkedést a bevándorlóktól. Erre rakódik rá az idegen kultúrával és eltérő vallással szemben érzett félelem. Mivel a bevándorlókat sem várja más, mint munkanélküli sors, esélyük sincs az európai társadalomban való integrálódásra. Törvényszerűen ki fog alakulni a gettósodás és a párhuzamos társadalom. De mi ezt is letagadjuk.

Ezt a bevándorlási válságot is a neoliberális/neokonzervatív globális kapitalizmus olcsó munkaerőigénye, és tegyük hozzá, a tömeges munkanélküliség igénye kreálta meg, amit emberi jogi maszlaggal körítve próbálnak lenyomni a torkunkon. Ennek a menekültválságnak a megoldása sem képzelhető el a menekültek vak módjára való befogadásával, mert az amúgy is meglévő munkanélküliség drasztikusan megnő. A menekültválság megoldása elképzelhetetlen a munkanélküliség egyidejű felszámolása nélkül! Ebben az esetben is a munkaidőcsökkentés lehet csak a megoldás! Csak ebben az esetben képzelhető el, hogy az európai népesség szolidárisan tekintsen a bevándorlókra! Ez az alapfeltétele, hogy a bevándorlóknak reális esélye legyen az integrálódásra!”

Az európai ember munkahelyféltése természetes jelenség, nem nevezhető sem rasszizmusnak, sem idegengyűlöletnek. Csodálkozom, hogy ezt az önmagát antikapitalista gondolkodónak nevező szerző nem érti, és nem ismeri fel a megfogalmazott gondolat fontosságát. Sajnálattal látom, hogy saját antikapitalizmusát a szerző nem képes világosan elhatárolni sem az álságos emberjogi liberalizmustól, de még kevésbé a humanizmus teljes hiányával jellemezhető neoliberalizmustól.

Be lehet fogadni a menekülteket, csak nem mindegy a sorrend, hogy először elszabadítjuk a munkahelyféltést és ennek alapján az idegenellenességet, avagy először megteremtjük a szolidaritás nélkülözhetetlen feltételeit. Nekem úgy tűnik, mintha a liberálisok szándékosan szétverni szándékoznának a menekültek iránt mutatott szolidaritást. S ha kiderülne, hogy a szolidaritás előfeltétele a munkanélküliség felszámolása, talán az is kiderülne rögtön, hogy a neoliberálisok máris nem fogják szorgalmazni a menekültek nyakló nélküli betelepítését. Talán még a háborús krízisek is soron kívül megoldódnának…

Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? A szerző még meg is jegyzi ártatlanul, hogy „a szociáldemokrácia haldoklik”. Nem lehet csodálkozni az európai népességnek sem a liberalizmus-ellenességén, sem a liberalizmus igényeit szervilisen kiszolgáló szociáldemokrácia-ellenességén. A kétarcú liberalizmus saját magának köszönhetik ezt a helyzetet, mert igenis lehetne valóban humánus és baloldali megoldást kidolgozni a menekültválságra. Hogy a liberalizmus ezt nem teszi, azzal mutatja meg leginkább, hogy nem baloldali. Sajnos ezek a megállapítások napjainkra már a liberalizmust szervilis módon kiszolgáló szociáldemokráciára is vonatkoznak. Én pedig nem tehetek egyebet, mint rámutatok az ebben rejlő butaságra.

 

 

 

Az idézeteimet Tamás Gáspár Miklóstól hadd zárjam a saját utolsó sorával: „Adyt kell olvasni. Sürgősen, sokat, és a politikai prózáját is. Most. Azonnal.” Nos, kedves TGM, hiába olvas valaki Adyt, ha baloldali módon gondolkodni nem tanult meg. Félek tőle, hogy ebben a korban már kicsit késő lenne elkezdeni. Bár ha a marxizmusra gondolok, azt nem is Adytól kell tanulni!

 

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://europa-iszlam-megszallasa.blog.hu/api/trackback/id/tr808711178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kuviklacz · szemelyesadatok.blog.hu 2016.05.12. 16:19:56

Sanos a munkaidő-csökkentés nem megoldás. Bércsökkenéssel kombinálva nem fogadják el (és a legszegényebbeket a nyomorba taszítja), bércsökkenés nélkül meg összedönti a gazdaságot.

aLEx 2016.05.12. 16:40:30

@Kuviklacz:

Szó sincs bércsökkenésről. Az értelmetlen volna. Ugyanúgy kell megvalósítani, ahogyan annak idején a 6 napos munkahétről az 5 naposra átálltunk, azaz bércsökkentés nélkül. Ez csak politikai akarat és szándék kérdése.

Szó sincs arról, hogy összedöntené a gazdaságot. Körülbelül 10% béremelkedéssel járna, ha felére csökkentenék a munkaidőt, és ezzel kétszer annyi ember férne hozzá a munkához. Ez egy durva példa, csak az egyszerűség kedvéért hozom fel. A dolog lényege, hogy a bérhányad a magyar iparban a termelési költségeknek csupán egy bagatell részét képezik. Viszont a nagyobb bérkiáramlásnak gazdaságélénkítő hatása van, mert duplájára növeli a fizetőképes keresletet. A gazdaság összedöntése helyett tehát gazdaságélénkítő hatása van.

De még gazdaságélénkülés nélkül is matematikailag kiszámolható, hogy a vállalkozó profitja nem csökken. Jobbára tehát csak precedensteremtő hatása miatt ellenzik a vállalkozók (és a politikusok). Holott megjegyzem, hogy már az Európai Központi Bank is ejtőernyős pénzekkel tartja szükségesnek a gazdaságot élénkíteni , azaz közvetlenül a fogyasztónak adnának pénzt, hogy többet tudjon költeni.

Sokat írtam már erről (még a NolBlogon, de az már megszűnt). Az írásaim egy részét újra publikáltam a Blog.hu-n. Megtalálhatod őket az FNA és a teljes foglalkoztatás című blogomban. Itt van például egy írásom közülük:

Az FNA és a teljes foglalkoztatottság számtanpéldákkal
alex-fna.blog.hu/2016/03/13/az_fna_es_a_teljes_foglalkoztatottsag_szamtanpeldakkal

aLEx 2016.05.12. 17:15:49

@Kuviklacz:

Különben tudtad azt, hogy a növekvő bérköltségek GDP növekedést jelentenek?
Amit pedig az előző kommentemben nem is említettem, hogy a dupla bérköltség kétszeres adóbevételt jelent az államnak? És ez nem csak az SZJA, mert a forgalom is megduplázódik, tehát ÁFA- bevétel is. Amennyiben pedig a forgalomnövekedés nagyobb nyereséget is jelent, így a nyereségadó befizetések is megnőnek.

Mi sem kellene jobban az államháztartásnak! Volna miből az egészségügyet és a közoktatást finanszírozni, emellett pedig szinte megszűnnének a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások. Netán még az államadósságot is csökkenteni tudnánk.

Kuviklacz · szemelyesadatok.blog.hu 2016.05.12. 21:40:32

@aLEx: Kávéházi közgazdaságtan. Ugyanis az árufedezet néküli bérkiáramlás nem növeli a reálGDP-t.

aLEx 2016.05.12. 22:01:21

@Kuviklacz:

Szerintem ez most populista demagógia, amit válaszoltál. Nem szoktam kávéházba járni (romkocsmába sem), főképpen nem közgazdasági vitákat folytatni.

A helyzet fordított... Mi megtanultunk már bérköltség nélkül árutermelést folytatni. Aztán csodálkozunk, hogy a termékeinket nem tudjuk a piacon értékesíteni, mert nincs rá fizetőképes kereslet. A globális kapitalizmus szépen belesétált ebbe a csapdába. A farkába harapott kígyó esete áll fenn.

Mitől volna az egészséges bérhányad helyreállítása fedezet nélküli bérkiáramlás? Az egész tulajdonképpen nem más, mint a munkanélküliség társadalmi költségeinek ráterhelése a reálgazdaságba. Amit nem működik úgy, hogy elvonjuk adók formájában a munkáltatók adóelkerülési törekvései miatt. Különben sem egészséges, hogy a társadalom egyik felének kell eltartania a másik felét, akinek nem jut munka. De közben létezik dolgozói szegénység is, mert a tömeges munkanélküliség miatt az aktív munkavállalói réteg béralku pozíciója csapnivaló.

Gondolj csak bele! Napjainkban a munka termelékenysége mondjuk az ötszöröse a 70-es éveknek, de még ma sem lehet megélni heti 40-50-60 óra munkából. Ugyanakkor max. 1 óra szükséges munkaidő alatt előállítod a saját munkabéred árufedezetét, a tovább 7 óra többletmunkaidőben pedig profitot termelsz a tőkésnek.

Fogalmilag téves fedezet nélküli bérkiáramlásnak nevezni, ha ezt a munkát ezek után két dolgozó látja el fejenként 4-4 óra munkaidőben. Mind a kettő meg fogja termelni a saját bére áruértékét ugyanazon idő alatt, azaz 1-1 óra szükséges munkaidőben. És még mindig fejenként 3-3 óra többlet munkaidőben fognak profitot termelni a tőkésnek. Hol hiányzik itt a fedezete a kifizetett bérnek? Gondold csk át még egyszer!

aLEx 2016.05.12. 22:27:32

@Kuviklacz:

A fedezet nélküli bérkiáramlás az átkos szocializmusban megszokott frázis volt, amivel a dolgozók bérigényeit rendre leszerelték. Valójában fedezet nélküli bérkiáramlás csak akkor fordul elő, ha el nem végzett munkáért fizetnek ki bért. Az elvégzett munka bérének kifizetése soha nem lehet fedezet nélküli egyszerűen azért, mert a termelés átlagos bérhányada nem több, mint 6-8%, vagy még kevesebb (az átkosban ez 8-10% volt).

A tőkés egyszerűen nem folytat olyan termelést, amely neki nem éri meg, mert ráfizetéses. Elvileg kizárt tehát a fedezet nélküli bérkiáramlás. Azt nem lehet fedezet nélküli bérkiáramlásnak titulálni, amikor a bérhányadot mondjuk 5%-ról megemelik 10%-ra. Persze a feneketlen bendőjű tőkésnek fájni fog a foga, mert sajnálja a bértöbbletet kifizetni. De ettől még nem lesz a dolog fedezetlen bérkiáramlás.

Csupán annyi történik, hogy megszűnik a munkáltató erőfölénye, amit a gyárkapun kívüli munkáért sorban álló munkanélküli tömegek jelentenek a számára. A dolgozó pedig végre a zsíroskenyéren és a hajába krumplin kívül végre hozzájut más kajához is, és a villanyszámláját is ki tudja fizetni.

Kuviklacz · szemelyesadatok.blog.hu 2016.05.17. 20:40:56

@aLEx: Bocs, nem kávéházi közgazdaságtan, hanem tömény marxizmus (feneketlen bendőjű tőkés, bérhányad emelése a profit rovására és hasonló kifejezéseid alapján vontam le ezt a következtetést, valamint az egész logikájából, amely a munkaértékelmélet és az értéktöbblet marxi fogalmaival operál). Azért még egyszer megpróbálom: vagy 4 óra munkáért fizetnek ki annyit, mint nyolc óráért (bércsökkenés nélküli verzió), ez szerinted a fedezet néküli bérkiáramlás definíciója. Egyébként árufedezetet írtam, ami kicsit más. Vagy négy óra munkáért a nyolc órai bér felét fizetik ki.

aLEx 2016.05.17. 21:51:10

@Kuviklacz:

Természetesen ez marxizmus, ezt a véleményt nemcsak elfogadom, hanem büszkén vállalom, mert marxistának tartom magam. Ezekért a szavakért nem is kell bocsánatot kérned.

Valójában te azt szeretnéd kifejezni, és ebben volna logika, hogy a munkaidőcsökkentéssel megvalósított teljes foglalkoztatás bérnövekedést eredményez, és úgy gondolod, hogy ez a bérek elinflálódását fogja maga után vonni.

Azzal nem értek egyet, hogy az árufedezet ne volna meg. Gondold csak végig, lassacskán nincs elég munkahely, mert kevesebb emberi munkaerővel elő lehet állítani ugyanazt az árumennyiséget. A felesleges munkaerő munkanélküli lesz. Viszont a munkanélküli a fogyasztói társadalomnak nem tagja, fogyasztani csak a munkanélküli segélye erejéig tud. Ha a munkabérek úgy vannak kialakítva, hogy a szükségleteinket kielégíteni csak a teljes munkaidős foglalkoztatás béréből tudjuk, akkor a munkanélküli nélkülözni fog. Ennek az a következménye, hogy a kapitalizmus nem állít elő annyi terméket, amennyit képes volna, mert nincs meg rá a fizetőképes kereslet, és a profit is kevesebb, mint amennyi a teljes foglalkoztatás esetén volna.

Erre mondtam azt, hogy a farkába harapott a kígyó, a globális kapitalizmus megszüntette a profit értékesülésének feltételeit. Ide vezet a tőkés mohó profitéhsége. Felborult a világpiacon a kereslet-kínálat törvénye, mert minden egyes tőkés mikrogazdasági (vállalati) szinten képes reagálni a verseny kihívásaira, a kereslet-kínálat törvénye viszont makrogazdasági, sőt immár globális kategória. Ide vezet például a tőke szabad áramlása. Ami azt jelenti, hogy a multik áttelepülnek a Távol-Keletre (zömmel Kínába), ahol a tőke megtérülésének a feltételei jobbak.

De most gondold csak el! A terméket kínai bérért állítják elő, aminek a vásárlóereje a napi egy tál rizst takarja. De a termékeiket a fogyasztói társadalom számára gyártják. Mi fog történni a fejlett Nyugat jóléti társadalmaival? Egy darabig még megy a fejlődés tovább, mert a Kínában gyártott tömegáru árát még meg tudja fizetni a jóléthez szokott átlagember, de lassacskán azt vesszük észre, hogy a tömeges munkanélküliség miatt romlik a munkások báralku pozíciója, és kialakul a dolgozói szegénység is. A munkavállalók jelentős része olyan bérért kénytelen munkát vállalni, amiből még a létminimumra sem telik. Ez a helyzet Magyarországon világosan megfigyelhet. Mindez azért történik, mert már a kínai bérekkel kell versenyeznünk, ezt a versenyt pedig nem vagyunk képesek megnyerni.

Mindez azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus nem állít elő annyi terméket, amennyit képes volna. A gazdaság fejlődésének a korlátja a fizetőképes kereslet hiánya. Mindebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy a bérek emelése a termelés volumenének a növekedését eredményezné. A vállalkozók a kereslet növekedésére a volumen növekedésével reagálnának. Ez nemcsak az én véleményem, hanem a közgazdász szakma zöme - a polgári közgazdászokra gondolok - így gondolja.

Valójában arról van szó, ha az egyes tőkés nem képes, csak mikrogazdasági szemlélettel reagálni a piac kihívásaira, akkor az államnak kell magára vállalni, hogy a gazdaságba avatkozva helyreállítja a kereslet-kínálat piaci egyensúlyát. Ezt követelné meg az egészséges gazdaság (és társadalom), máskülönben egyre csóróbbak leszünk. A kapitalizmus a fejlődésének a korlátait elérte, ez a fejlődési út tovább már nem járható. Ezt addig lehet így folytatni, amíg egy világméretű társadalmi robbanás szét nem zúzza az egészet és egy forradalom el nem söpri. És akkor majd vitatkozhatunk, kinek volt igaza.