Európa iszlám megszállása

Józan érveim a liberális bevándorláspolitika ellen

A menekültválság és TGM liberális antikapitalizmusa

2016. március 01. 09:00 - aLEx

TGM liberalizmusát látom, de az antikapitalizmusát nem!

 

Amikor Tamás Gáspár Miklósnak a menekültválság jelentéséről szóló cikke megjelent magyar fordításban, még nem voltam a Kettős Mérce rendszeres olvasója, ezért nem került a látómezőmbe, így a véleményemet csak jelentős késéssel, most tudom megfogalmazni.

Évek óta nagy aggodalommal figyelem TGM küszködését önmagával, amit a marxista filozófus vív a benne rejlő emberjogi liberálissal. Ezt a cikkét olvasva, megerősítve érzem magamat abban a kialakult véleményemben, hogy ebben a harcban a marxista TGM elbukott a liberális énjével szemben: a liberalizmusát látom, de az antikapitalizmusát nem. Úgy tűnik, a szerző a képességét is elveszítette arra, hogy a környező világot helyesen tudja értelmezni. Döbbenten állapítom meg, hogy a jelenlegi migrációs válságot sem érti. Fontosabbnak tűnik számára, hogy a kedvenc frázisait az etnicizmusról és a rasszizmusról belekényszerítse az elméleteibe, és ennek a szándékának akár még az osztályharcos lényeget is képes beáldozni. Így tulajdonképpen TGM is a neokonzervatív liberalizmus biodíszletévé vált. A nézetei tökéletesen alkalmasak a baloldali közvélemény félreorientálására.

Márpedig isten óvja azt az országot, amelynek a hangadó radikális baloldali értelmisége ennyire vakvágányra futott! Mondom ezt azért, mert TGM ma is véleményformáló tényező, és rengetegen figyelik a szavát. Ők mind, egyenként észre kell, hogy vegyék, TGM már nem az, aki volt! És végképp nem az, aki kellene, hogy legyen, mert nem nyújtja azt, amit várunk tőle.

Ezek után nyugodtan fel lehet tenni azt a kérdést önmagunknak, hogy milyen lehet a baloldal, ha annak jeles képviselői tévúton járnak?

Ennyi bevezető után szeretnék rátérni a cikkében fellelhető ténylegesen kifogásolható tartalomra.

 

A pénzügyi héttérhatalom kérdéséről

A szerző cikkében van egy mondat, amellyel akaratlanul is önmagát jellemzi, amikor arról ír, hogy manapság a rasszizmust tekinti uralkodónak a társadalomban. Idézem: „A liberális megközelítés … a szociális kérdést az etnikai és faji diszkrimináció keretében tárgyalja, az állampolgári jogokhoz kapcsolódó problémaként.” Ezek után nem tekinthetjük véletlennek azt sem, hogy a szerző a menekültválság kérdését is ugyanilyen megközelítésben tárgyalja, lévén ő maga is liberális. Ezt azért emelem külön ki, mert a végső következtetés szempontjából fontos lehet.

Ezt követően hangzik el a cikkben egy zárójeles megjegyzés a „háttérhatalomról”, de természetesen az érthetőség kedvéért az egész mondatot idézem: „A felmérések pedig azt mutatják, hogy Kelet-Európában – főleg a munkások körében – az emberjogi és civil szervezetek a legmegvetettebb „intézmények” mind közül, mert úgy látják őket, mint akik „ellenük” dolgoznak (és működésüket természetesen a „zsidók” pénzelik, akiket a konzervatív magyar sajtó udvariasan csak „globális árnyékhatalomként” emleget).”

Az első kérdés, amire konkrétan rámutatnék, hogy TGM tagadja a pénzügyi háttérhatalom létezésének tényét, mert nem érti talán magát a fogalmat sem. Időrendben ez volt a legelső dolog, ami a szerzőnél feltűnt. Erre önmagában még azt mondanám, hogy istenem, nem érti a neokonzervatív monetáris politika lényegét. Ilyesmi megesik, hisz emberek vagyunk. Egy filozófustól sem várható el, hogy értse a pénzteremtés lényegét, és azt, hogy a pénzteremtés jogának a kereskedelmi bankok részére való átengedésével az állam adósságcsapdába esett. Márpedig amikor az állam hitelért kell, hogy forduljon, a hitelező szabja a feltételeket, és a hitelnyújtásért cserébe politikai árat is lehet kérni. Aki hitelezi az államot, az tehát a háttérhatalom. Sajnálom, hogy ezt az egyszerű tényt TGM nem képes feldolgozni.

Ez a dolog a politikai életben teljesen mindennapossá vált – egészen onnantól kezdve, hogy Fekete János még az átkos szocializmus korszakában elkezdte hitelekért bejárni a világot. Ennek a hitelnyújtásnak az ára lett a rendszerváltás, még ha ezt így soha senki nem is vallotta be. Még ha tiltott is a politikai élet pénzzel való befolyásolása, de köztudott és hallgatólagosan elfogadott dolog. Orbán Viktor nem véletlenül törekedett arra, hogy az IMF befolyását a lehető legjobban korlátozza a magyar politikai életre.

Megjegyzem, szó sincs róla, hogy ez a háttérhatalom „zsidó” volna. De TGM számára mégis egyszerűbbnek tűnik a kérdést elbagatellizálni azzal, hogy mindez csupán alaptalan összeesküvés-elmélet, mint megmagyarázni a szélsőjobboldalnak, hogy a pénzügyi háttérhatalomnak nincs se nemzetisége, se vallása, hanem általában véve globális kapitalista. A székhelye pedig bárhol lehet, New Yorkban, Londonban, vagy bárhol máshol. Abban a kérdésben, hogy ez a dolog antiszemita színezetet ölthetett, legalább akkora felelősség terheli a politikai elitet (a DK-tól kezdve ezek szerint egészen TGM-ig bezárólag), mint a szélsőjobboldalt, mert a pénzügyi háttérhatalom létének tagadása automatikusan gerjeszti az antiszemita reflexeket. Az „antifasiszta összefogás” szemléletmódja ebben a tekintetben is teljességgel kontraproduktív.

 

A magyar munkavállaló kivándorlása

A második lényeges kérdés, amire rámutatnék, mintha TGM egyáltalán nem értené a magyar munkavállalók kivándorlásának az okait. A hajdanán volt európai szocialista tömb országainak alacsony munkabérét fenntartani a neokonzervatív nagytőke globális érdeke az ide kihelyezett termelés extraprofitja miatt. De ez az olcsó munkabér az oka a kelet-európai munkaerő migrációjának is, amelynek fenntartása tehát célja az Európai Unió centrum országainak is. A szerző ezt írja: „A kelet-európai államok nem tudnának fennmaradni, ha ezekből az országokból a fölös munkaerő nem vándorolna ki folyamatosan Nyugat-Európába.”

Dehogynem tudnának fönnmaradni! Csak meg kellene találni a saját válságunk kezelésének a megfelelő módját! Érzékelhető, hogy a szerző a saját feladatát nem látja ebben a kérdésben. Az, hogy a magyar gazdaság válságának kezelési lehetőségeit nem látjuk, még nem jelenti azt, hogy azok nem is léteznek. Legfeljebb annyit jelent, hogy a kormányon kívül a szerző sem látja a válság kezelésének lehetőségeit, de ez minden.

„Ha ezt a kivándorolt munkaerőt a célországokban hirtelen felváltaná a frissen menekült muszlimok (és keleti keresztények) csoportja, annak komoly gazdasági következményei lennének, mert az öregedő kelet-európai lakosság – egy összeomló nyugdíj- és egészségügyi rendszer romjai között – nagymértékben függ a nyugatról érkező pénzküldeményektől.”

A szerző talán úgy gondolja, hogy a muszlim férfiak és különösen a nők elmennek majd dolgozni a brit egészségügyi rendszerbe ápolóként? Vagy mosogatónak a londoni éttermekbe? Esetleg WC-pucolónak? Mert a kint dolgozó magyarok zömmel ilyen munkaköröket töltenek be. Meg betanított munkát végeznek a gyárakban. És ezt a – nyugodtan mondjuk ki – leghitványabb és leggyengébben fizetett munkát nagy tisztességgel elvégzik.

A szerző láthatóan nem érti, hogy a munkabérek alacsony szintje egyszerre oka a nyugdíj- és egészségügyi rendszer csődjének, de korlátja a gazdaság élénkülésének is. A külföldi munkavállalásból egyedül csak a hazaérkező pénzküldeményeket látja? A magyarországi gazdasági és társadalmi válság megoldására gondolatok nem fogalmazódnak meg a fejében? Ez az összes, amire képes, kijelenteni, hogy a kelet-európai államok fennmaradása a külföldi munkavállalási lehetőségektől függ?

 

A gazdasági bevándorlás kérdése

„Ennek köszönhetően válik érthetővé, hogy miért áll érdekében Magyarországnak és a hozzá hasonló országoknak a menekültek megállítása, hiszen a nyugati forrásokért folytatott harcban riválisokként tekintenek rájuk. Nem csupán arról van szó tehát, hogy … nem akarnak menekülteket befogadni országaikba …, hanem ezáltal biztosítani is akarják, hogy igenis a „mi” kivándorlóink nyerik meg a migrációs vetélkedőt…”

Nem állítom, hogy ezekben a szavakban nincs igazságtartalom, de azt állítom, hogy összességében ez édeskevés magyarázat. Ha a szerző a magyar munkaerő migrációját nem érti, akkor hogyan értené a közel-keleti és észak-afrikai eredetű migrációs válságot? Hiszen a kettőnek a gyökere ugyanaz, a neokonzervatív globális kapitalizmus olcsó munkaerő iránti szükséglete generálta mindkettőt, a Magyarországról kifelé irányuló migrációt is, meg a befelé irányuló migrációt is.

A szerző nem látja még a gazdasági alapokban rejlő lényeget sem, így nem csoda, ha a gondolkodásában a liberális emberjogi szemlélet az egyetlen szempont. De ebben az egész cikkben nem látom a marxista megfontolásokat. Úgy vélem, hogy a szerző liberális antikapitalizmusából tulajdonképpen csak a liberalizmusa érzékelhető. Ahogy korábban utaltam rá, nem lehet véletlen, hogy a szerző egész megközelítésmódja csupán az etnikai és faji diszkriminációra összpontosít.

 

Volna marxista megoldás

A migrációs válságnak volna marxista alapokon nyugvó megoldása, de ahhoz figyelembe kellene venni az objektív társadalmi körülményeket. Kontinentális méretű népvándorlások kezelése nem lehetséges a munkanélküliség kérdésének globális megoldása nélkül. Magyarországon a valós munkanélküliség ma is nagyjából 30 százalékosra tehető, de a műszaki-technológiai fejlődés következtében világméretű tendencia, hogy a Föld népességének egyre nagyobb része szorul ki a munkamegosztásból. Ez azt jelenti, hogy minden egyes bevándorló csak növeli a munkanélküliséget Európában. Egyszerűen nem igazak a liberális emberjogi hivatkozások, hogy a migráció gazdaságilag hasznos az európai társadalmak számára, és megoldja az öregedő kontinens sok egyéb problémáját is. Ebből mindössze egyetlen dolog tekinthető igaznak, hogy a globális kapitalizmusnak minél nagyobb tömegű kiszolgáltatott helyzetű munkavállalóra van szüksége. Ez a neokonzervatív profitelvű szemlélet alapvető hazugságokon alapul.

Mindebből az következik, hogy az európai őslakosság mindaddig ellenséges módon fogja szemlélni a bevándorlókat, amíg nem sikerül megoldást találni a munkanélküliség kérdésére. Ennek semmi köze nincs sem az etnicizmushoz, sem a rasszizmushoz. Pontosabban szólva a neokonzervatív liberalizmus (ami alatt én az önmagát emberjogi libaralizmusnak deklaráló, de valójában neokonzervatív szemléletet értem) az, amely az álszent és képmutató ál-humánus moralizálgatásával önmaga provokálja ki az etnikai ellentétek és a rasszizmus növekedését. Mintha a globális kapitalizmusnak eleve célja volna ezeknek az ellentéteknek a szítása. Ez lesz a divide et impera elvének 21. századi módja?

Ennek a problémának az adekvát megoldása egyedül a munkaidő világméretű csökkentése lehet csak. Ez a feltétele annak, hogy az európai őslakosság ne ellenségként nézzen a bevándorlókra. Ez a feltétele a szolidaritás helyreállításának! Ez egyben a feltétele annak is, hogy lehetővé tegyük az eltérő vallású és kultúrájú bevándorlók tömegeinek az integrációját, és hogy elejét vegyük a párhuzamos társadalmak és a gettósodás kialakulásának. Erről beszélni nem etnicizmus és nem rasszizmus. Fordítva viszont erről hallgatni igenis etnicizmus és rasszizmus. Minden egyéb süket duma! Sajnos TGM sem jut túl a süket dumán.

 

 

 

A továbbiakban azt hiszem, hogy a szerző cikkeit nem azzal az igénnyel fogom keresni, hogy segítsen eligazodni az élet nagy kérdéseiben, hanem legfeljebb azért, hogy lássam, milyen téren kell fejlesztenem a vitakészségemet a liberálisokkal szemben.

Ideje volna, hogy a menekültválság kérdésben a szerző is önkritikát gyakoroljon. Ugyanezt Schiffer András már régen megtette.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://europa-iszlam-megszallasa.blog.hu/api/trackback/id/tr458431344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.