Európa iszlám megszállása

Józan érveim a liberális bevándorláspolitika ellen

Ártatlanság vélelme vs. jóhiszeműség a menekültválságban

2015. november 30. 02:16 - aLEx

Válasz Jámbor András cikkére a Kettős Mércében

 

Újabban a Kettős Mérce blogot olvasom előszeretettel, abban is leginkább Jámbor András írásait. Rengeteget vitatkoznék vele, de sajnálattal tapasztalom, hogy a blogvitákban nem válaszol a hozzászólásokra. Annak pedig nyomát sem fedeztem fel, hogy a következő hasonló témájú írásaiban reflektálna a neki címzett felvetésekre, csak írja a magáét rendületlenül: az idegengyűlöletről, a rasszizmusról, a vallási tolerancia hiányáról, sőt iszlamofóbiáról. A táborelvű árokásás a Kettős Mércén is folyik ezerrel, és ugyanúgy röpködnek a náci vádak, mint bárhol Magyarországon.

Ha minden terrorista migráns, akkor Breivik a keresztesekkel jött Európába? című írás a közvetlen előzménye a cikkemnek, de engem mégsem ez a meghökkentő hasonlat, vagy Matuska Szilveszter nevének említése hozott lázba, még csak nem is az, amit a szerző Orbán Viktor világképéről ír, mert mindezt megszoktam már a liberálisoktól. Hanem az hozott lázba, ahogyan kirajzolódni látom a liberálisok világképében egyre markánsabban megnyilvánuló „Európa-ellenesség” és a liberálfasizmus veszélyét. Miközben a menekültek nem létező „terrorista hajlamáról” értekezik, láthatóan nem is érti, hogy miről van egyáltalán szó.

Engem Orbán világképe sem érdekel, nekem megvan a saját világképem, ahogyan sok más magyar, vagy európai polgárnak is, aki veszélyt lát Európa iszlám megszállásában. Végtelenül felháborít, ahogy Jámbor András és a hozzá hasonló szerzők ezeket a félelmeket elbagatellizálni igyekeznek. Akkor melegében a következőket válaszoltam a szerzőnek (a helyesírási hibákat javítva és némileg kiegészítve idézem):

„Ha már a szerző a menekültek nem létező „terrorista hajlamát” szóba hozta, akkor nagyon szeretném megkérdezni tőle, hogy a Magyarországon regisztrált "menekültek" hány százaléka nem volt hajlandó felmutatni az útlevelét és miért? Mert én nem tudom, csak gyanítom, hogy sok, nagyon sok, túl sok. Annyira sok, hogy jogosan gyanítható, ez így is lett eltervezve, megszervezve azok által, akik az egész menekült-logisztikát az irányításuk alatt tartják: a terrorszervezetekkel összefonódott embercsempész bandák által. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a terroristák elől menekülő migránsok bizony lojálisak a terroristákhoz, és ténylegesen fedezik a közöttük megbúvó terroristákat is.

Vajon a menekültek hány százaléka regisztrált hamis adatokkal? Vajon ezzel nem azt érik el, hogy lényegesen megnő egy-egy menekültkérelem elbírálásának időigénye? Ez nem azt a célt szolgálja, hogy a terroristák könnyebben elrejtőzhessenek a menekültek között?

Amit pedig a pofátlanság tetejének tartok... A menekültek hány százaléka diktálta be születési dátumként január 1-ét? Teljességgel valószínűtlen, hogy ennyi ember szülessen az év első napján. Tudják ezt a menekültek is, de szemrebbenés nélkül mégis megteszik, és a pofájába röhögnek a bevándorlási hatóságnak. Mindenki tudja, hogy nyilvánvaló hazugságról van szó, de mégsem lehet bebizonyítani.

Viszont egyetlen dolgot nem lehet ezek után állítani: NEM LEHET NEM LÉTEZŐ TERRORISTA HAJLAMRÓL BESZÉLNI! Mert mindez azt jelenti, ha nem is terrorista hajlamról van szó [mert ez nem genetikai alapú hajlam, hanem kulturálisan és vallási alapon megfogalmazódó hajlandóság, szimpátia], de a menekültek jelentős része, sőt, mondhatjuk úgy is, hogy túlnyomó része bizony a terroristákkal szimpatizál a befogadó Európai Unióval szemben. Mert ez is muszlim, meg az is muszlim (a nem muszlim menekültekkel most elhanyagolva). Nagyon könnyen megeshet, hogy ez erősebb kötelék, mint az, hogy ki a menekült és ki elől menekül [hogy ki a terrorista].

Csak megkérdezném, hány terroristát sikerült leleplezni, akik a menekültek sorai között rejtőztek? Mert egyáltalán nem biztos, hogy a menekültek érdekeltek ebben a leleplezésben.” (2015. november 23. 16:53)

 

Nincs értelme úgy vitatkozni, hogy egy médiamunkás bármit leírhat egy vitatható tartalmú cikkben és nem kell válaszolnia a vitában elhangzott ellenérvekre, hanem mintha misem történt volna, csak írja tovább a maga valóságot megcsúfoló véleményét. Ez nem vita, hanem a véleményszabadság paródiája. Netán közönséges provokáció, a liberális agymosás hétköznapi megnyilvánulása. A médiamunkásnak éreznie kellene, hogy ez így hiteltelen. A blogvitákból a szerző nem tanul?

 

Az ártatlanság vélelme vs. jóhiszeműség elve

Nem gondoltam volna, hogy felnőtt európai embereknek magyarázni kell, mit is jelent az ártatlanság vélelme, azonban a migránsválság megmutatta, hogy a liberális bevándorláspolitika összekeveri azt a jóhiszeműség elvével. Azt hisszük, hogy a kettő egy és ugyanaz, pedig nem. Mindkettő ugyanarról szól, de mégis mást jelent. Az ártatlanság vélelme a terrorizmussal gyanúsított személy jogi értelemben vett megközelítésére vonatkozik, a második fogalom pedig azt fejezi ki, hogy a migráns mennyire tett eleget, hogy tőle elvárható módon bizonyítsa a lojalitását a befogadó Európai Unióval szemben.

A kérdés pedig egyértelmű: ha a menekült nem lojális a befogadó Európai Unióval szemben, akkor kivel szemben lojális? Csak nem az iszlám terroristákkal szemben? Várható-e egy ilyen menekülttől, hogy integrálódjon az európai társadalomban? Ugye, hogy más és más jelentést takar a két fogalom? Ugye, hogy más és más a kérdésekre adandó válasz? Ahhoz pedig, hogy ki az, akit nem tanácsos „befogadni”, egyáltalán nem kell tudni, hogy jogi értelemben ki minősül terroristának! Elég csak annyit tudni, hogy kitől nem várható jóhiszemű magatartás Európával szemben. Ebbe a kérdésbe fölösleges akár Breiviket, akár Matuska Szilvesztert belekeverni. Meg a genetikát is…

 

Ugyanerről kicsit részletesebben

Egyre gyakrabban hangzik el a vád, hogy a menekülteket kriminalizáljuk, és hogy az Orbán-kormány nem is a terroristák ellen harcol, hanem a menekültek ellen. Kiderül, hogy alapvető dolgok között nem tudunk különbséget tenni. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy mi a különbség a menekült és a bevándorló, illetve a bevándorló és a terrorista között. És mintha ebből a fogalmi zűrzavarból az következne, hogy minden terroristát megillet a menekültjog – ha nem tudjuk rábizonyítani, hogy terrorista. Azaz a liberális bevándorláspolitika a terroristának is megelőlegezi az ártatlanság elvét. Ilyen értelemben pedig a terrorista fenyegetettség nem önmagában merül fel, hanem a liberális bevándorláspolitikával együtt jelent Európára nézve közvetlen biztonsági kockázatot. Mintha a liberalizmus, amely valójában neokonzervativizmus, összefogott volna az Iszlám terroristákkal Európa ellen… És ezt szó szerint értem.

Önmagában az ártatlanság vélelmével még nem is volna baj, mert az valóban azt jelenti, hogy amíg nincs jogerős ítélet, addig senkit nem tarthatunk bűnözőnek. De ebből még egyáltalán nem következik, hogy bárkit be kell engednünk Európába. Ez a dolog azonban egészen odáig fajult a menekültválságban, hogy háborús övezetekből bevándorlók tömegei gyakorlatilag teljesen ellenőrizetlenül léphetnek be még útlevél nélkül is az Európai Unió területére. Még azt is elfelejtettük, hogy vízumkényszer létezik a világon. A menekültekkel szembeni kötelező humanitárius segítségnyújtás szellemében pedig látszólag emberi jog szintjére emeltük az illegális bevándorlást. Ez vezetett oda, hogy 2015-ben közel 1 millió muszlim menekült érkezett az Európai Unióba. A pontos adatot vajon ki tudja? A liberális média már a tájékoztatást is beszüntette ebben a kérdésben.

 

A bizonyítási teher értelmezése

Az ártatlanság vélelme és a jóhiszeműség elve nem ugyanazt jelenti. Mit jelent ez a különbség a gyakorlatban? Elsősorban is azt, hogy megfordul a bizonyítási teher. Míg az ártatlanság vélelme a vádhatóság feladatává teszi a bűnösség bizonyítását, a jóhiszeműség kérdésében ez fordított. A bevándorlónak kell bizonyítania, hogy ő menekült, és nem gazdasági bevándorló! Az ő érdekében áll, hogy ez a bizonyítás sikeres legyen. Idáig tudatosan menekültekről írtam, de ezen a ponton be kell, hogy lássuk, mindaddig bevándorlóról van szó, amíg nem bizonyítja a jogosultságát a menekültstátuszra. A menekültválságban mi nagyon durva hibát követtünk el, amikor szelektálás nélkül közel 1 millió embert beengedtünk az Európai Unióba.

De azt is a menekültnek kell bizonyítania, hogy tiszteletben tartja az Európai Unió törvényeit, szokásait és kultúráját! Az Európai Unió nem köteles bárkit befogadni, aki ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget! Mindez azt jelenti, ha egy bevándorló ennek a bizonyítási feladatának nem tesz eleget, akkor nem formálhat jogot a menekültstátuszra.

Talán én vagyok az első, aki ezt a problémát fölveti: a menekültet terheli a bizonyítási kényszer abban az értelemben is, hogy a befogadó Európai Unióval szemben lojális, és elhatárolódik a közöttük esetlegesen megbúvó terroristáktól. Egyfajta jóhiszeműségről van tehát szó itt is. Nem azt kell bizonyítania a menekültnek, hogy ő nem terrorista, hanem a befogadó Európai Uniót a jóhiszeműségéről kell meggyőznie! Ebben a kérdésben pedig egészen durva dolgokat tapasztalhattunk, és – véleményem szerint komoly hibákat követtünk el.

Mi kellene, hogy legyen a különbség az ártatlanság vélelme és a jóhiszeműség elve között a gyakorlatban? Az, hogy akiről be tudja bizonyítani a vádhatóság, hogy terrorista, azt letartóztatják, és bíróság elé állítják. Akiről pedig nem tudja bebizonyítani, de mégis terroristagyanús, azt a határról visszafordítják, mint az Európai Unióban nem kívánatos személyt. Nem vagyunk kötelesek gyanús személyeket befogadni, de még beengedni sem! Szó sincs arról, hogy ez utóbbi esetben megsértettük volna az ártatlanság elvét, hiszen nem börtönöztek be senkit. Csupán a menekültkérelmét bírálták el negatívan, és letelepedési engedélyt nem kapott a kérelmező. Ezzel szemben az ártatlanság vélelmét tévesen alkalmazva a liberális bevándorláspolitika százezreket engedett belépni az Európai Unióba olyanokat, akiknek nem itt volna a helyük. És akiknek a kiutasítása külön probléma lesz (s egyben ok a radikalizálódásra). Hozzáteszem, nem kifejezetten terroristagyanús személyekről van szó, hanem alapvetően olyanokról, akiknek a lojalitásában a magatartásuk alapján nem bízhatunk meg.

Egyáltalán nem lett volna szabad megengedni az illegális bevándorlást! Szerintem nyilvánvaló, hogy a terroristák bújtatását szolgálta ez az álságos gyakorlat. Véleményem szerint ez eleve a menekült-logisztikának volt a része. A terroristákkal szoros kapcsolatban álló embercsempészek ilyen instrukciókkal látták el a migránsokat, mielőtt útnak indították őket. A menekültek között rejtőző terroristák pedig szépen átvették az irányítást az úton lévő menekültek felett, és gondoskodtak arról, hogy azok az instrukciókat betartsák. Ezzel magyarázható, hogy a hazánkon átvonuló migránsok magatartása az egész krízis alakulása során, az elejétől a végéig olyannyira egységes volt. A legnagyobb blöff, amit az iszlám terroristák a menekült-logisztikában Európára rákényszerítettek, az annak elfogadása volt, hogy az illegális bevándorlónak is joga fűződik a menekültkérelme benyújtásához, holott éppen ezáltal kérdőjeleződik meg a jóhiszeműsége. Az Európai Unió pedig úgy tolt ki saját magával, hogy az illegális bevándorlás ténye nem befolyásolta a menekültkérelem elbírálását – eddig legalábbis.

A menekült-logisztika egész szervezettségében fölismerhető egy rendszer, és ezt a rendszert a naiv liberálisok által békésnek feltételezett, és áldozatnak feltüntetett "jóhiszemű" menekültek is elfogadják egytől-egyig. Még az egyes helyszíneken alkalmilag fellépő "hangadó" migránsok utasításait is elfogadják. Ez számomra azt jelenti, hogy a menekültek a fél Európán való átvonulásuk során végig a szervezők iránt lojálisan viselkedtek. Mindezek alapján feltételezhető, hogy minden csoportban volt legkevesebb egy-egy rejtőzködő terrorista. Más módját nem látom annak, hogy a migráns-logisztika az elejétől a végéig ennyire egységes volt. Ha ötven fős menekült-csoportonként veszünk egy terroristát, az 2 százalékot jelent, 1 millió bevándorlónál ez 20 ezer fő. Nem egy-két terrorista beszivárgásáról van tehát szó, és nem is pár százról.

A menekült azzal, hogy illegális bevándorlóként a zöldhatáron keresztül érkezik, a saját jóhiszeműségét kérdőjelezi meg az Európai Unióval szemben. Nem tudunk mindenkit befogadni, és a jóhiszeműség hiánya éppen elég ok a befogadás megtagadásához. De lehet sorolni az egyéb, ennél még sokkal súlyosabb szempontokat is a jóhiszeműség kérdésében. A jóhiszeműsége alapos okkal megkérdőjelezhető annak a bevándorlónak, aki az útlevelét önhibájából nem tudja, vagy nem akarja bemutatni; aki a regisztrációt megtagadja, fénykép készítéséhez, vagy ujjlenyomat levételéhez nem járul hozzá; aki a bevándorlási hatóságokkal nem működik együtt stb. De ide sorolható az is, aki a számára tartózkodási céllal kijelölt menekülttábort illegálisan elhagyja – ahelyett, hogy ott kivárná a menekültkérelmének az elbírálását. És ide sorolható az is, aki zsaroló és követelőző magatartást tanúsít az Európai Unióval szemben. Gondolom, hogy külön nem is kell említenem a menekültek olyan erőszakos fellépéseit, mint a határzár röszkei ostroma, a demonstratív autópályán való vonulások, a regisztrációs táborokból való kitörések, a Keleti pályaudvaron történt események stb. Mindezekről nem először írok. De számomra a hab a tortán a január 1-re vonatkozó születési statisztika. Ezzel a bevándorló nyíltan tudatta, hogy hazudik, és mintha hozzátette volna: „bizonyítsa be, aki tudja!”

Az ártatlanság elve alapján egy jóhiszeműséget nélkülöző bevándorló mindezt megteheti, a liberális bevándorláspolitika tolerálja ezt a magatartást. A jóhiszeműség elve alapján azonban megbukik. Ez a különbség a két elv között. Mivel úgysem tudunk minden menekültet befogadni, nincs is más lehetőségünk, csak az, hogy a menekültkérelmeket a jóhiszeműség elve alapján bíráljuk el.

Az egyetlen, aki ezt Európában időben megértette, az Orbán Viktor volt. Illetve talán megérthette volna kicsit korábban is, de mindenképpen azt mondhatjuk, hogy ő volt az első eszmélő.

 

Összefoglalás

A cikkem semmi újat nem tartalmaz, amit vagy én, vagy mások már ki ne mondtunk volna korábban. Csupán törekedtem a tárgyi ismereteink közérthető és tisztázó jellegű összefoglalásra, s hogy kifejezésre juttassam, mi az, amire választ várunk a liberális írástudóktól. S ha nincs értelmes válasz, akkor inkább a hallgatást és a táborelvű árokásás beszüntetését javasolnám. Megfontolandónak tartom a kapitulációt a liberális (valójában neokonzervatív) bevándorláspolitika terén.

Ezzel együtt határozottan kifejezésre szeretném juttatni a véleményemet, hogy Európa számára a veszélyt nem önmagában az iszlám terrorizmus jelenti, hanem az iszlám terrorizmussal együttműködő, önmagát liberálisnak álcázó neokonzervatív bevándorláspolitika. Nyíltan kimondom, hogy közellenség lett a „liberális” egész Európában! Magára vessen, aki nem érti! A fejlemények pedig egész Európában a liberálfasizmus kiépülése irányába vezetnek, ami alapján akár a rendkívüli állapot is bevezethető. A neokonzervatív liberálisok mindent megtettek azért, hogy ez sikerüljön.

A fentiek alapján be lehet fejezni az idegengyűlölettel, a rasszizmussal, a vallási intoleranciával, az iszlamofóbiával való vádaskodást, a táborelvű árokásást, de be lehet fejezni a fasiszta és náci nézetekkel való vádaskodást is. Itt egyetlen veszély van, a liberálfasizmus, ami az iszlám terrorizmussal együtt jelent konkrét fenyegetést. Aminek az első jelei már meg is vannak. Nemcsak a párizsi terrorista merényletsorozatra gondolok, hanem az első tiltakozó tüntetés betiltására is, amelyet a párizsi klímacsúcs kapcsán szerveztek volna.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://europa-iszlam-megszallasa.blog.hu/api/trackback/id/tr998126352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.