Amikor Tamás Gáspár Miklósnak a menekültválság jelentéséről szóló cikke megjelent magyar fordításban, még nem voltam a Kettős Mérce rendszeres olvasója, ezért nem került a látómezőmbe, így a véleményemet csak jelentős késéssel, most tudom megfogalmazni.
Évek óta nagy aggodalommal figyelem TGM küszködését önmagával, amit a marxista filozófus vív a benne rejlő emberjogi liberálissal. Ezt a cikkét olvasva, megerősítve érzem magamat abban a kialakult véleményemben, hogy ebben a harcban a marxista TGM elbukott a liberális énjével szemben: a liberalizmusát látom, de az antikapitalizmusát nem. Úgy tűnik, a szerző a képességét is elveszítette arra, hogy a környező világot helyesen tudja értelmezni. Döbbenten állapítom meg, hogy a jelenlegi migrációs válságot sem érti. Fontosabbnak tűnik számára, hogy a kedvenc frázisait az etnicizmusról és a rasszizmusról belekényszerítse az elméleteibe, és ennek a szándékának akár még az osztályharcos lényeget is képes beáldozni. Így tulajdonképpen TGM is a neokonzervatív liberalizmus biodíszletévé vált. A nézetei tökéletesen alkalmasak a baloldali közvélemény félreorientálására.