Csáth Magdolna egy nagyon érdekes cikket publikált „Előre megjósolt hanyatlás" címmel, amely arról szól, hogy az Európai Unió már 2002-ben a tömeges bevándorlás lehetőségeit vizsgálta. A cikk témája Európa demográfiai válsága, a csökkenő népesség és az elöregedés kérdése, illetve ezzel összefüggésben az Európai Unió bevándorláspolitikája.
Előre bocsájtom, hogy a növekedés fétisét én elutasítom. A növekedés abszolút adatait én kevésbé fontosnak tartom, viszont sokkal nagyobb jelentősége van az egy főre vetített fajlagos mutatóknak. Szerintem a fenntartható fejlődés igényének ez felel meg. Azt sem tartom tragédiának, hogy az ember átlagos várható élettartama növekszik. Ellenkezőleg, ez örvendetes jelenség, ráadásul világtendencia. Úgy vélem, hogy a termelés hatékonyságának a növekedése ezt bőven képes kiegyenlíteni. Sokkal aggasztóbbnak vélem viszont a jelenséget, hogy azok a társadalmak, amelyek népszaporulata lényegesen magasabb, nem képesek arányosan magasabb gazdasági teljesítményt felmutatni. Ebben rejlik a szegénységük forrása. Ennek tükrében javaslom olvasni a következő idézetet, amelyet Csáth Magdolna cikkéből emeltem ki.
„… míg Ázsiában és az Egyesült Államokban is nő a munkaképes korú lakosság lélekszáma, addig Európában drámai gyorsasággal fogy. Ezzel magyarázzák a bevándoroltatás hívei, hogy az európai gazdaság életképességének megtartásához Európán kívülről származó többletmunkaerőre van szükség.
A kérdés azonban az, hogy tényleg a közelmúlt váratlan problémáiról van-e szó, vagy kialakulásukat korábban is látni lehetett volna. A válasz: nemcsak lehetett volna, hanem voltak is, akik előre jelezték ezeket a problémákat, elsősorban az európai gazdaság hanyatlását és a tömeges bevándorlást mint a munkaerőhiány lehetséges megoldását. Ráadásul a történelmi tapasztalatokon nyugvó elemzést maga az EU rendelte meg 2002-ben a francia Institut francais des relations internationales (IFRI) nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó intézettől azzal a szándékkal, hogy mutassa be hosszú távon – 2050-ig – a nemzetközi környezet és a világkereskedelem várható alakulását, az előre látható demográfiai változásokat, a lakosság számának alakulását, és ezekhez kapcsolódva a migrációs igényeket. A Világkereskedelem a XXI. században címmel 2002 decemberében elkészült tanulmány szerint az EU bővítése nem erősíti meg Európa gazdasági pozícióját Amerikával és Ázsiával szemben. A 2002. évi előrejelzés szerint 2050-re a kontinens gazdasága várhatóan a világgazdaság csupán 12 százalékát teszi majd ki, ami a 2002. évi 22 százalékos arányhoz képest 10 százalékos visszaesést jelent. Ennek fő oka, hogy a világ más régióihoz, országaihoz képest alacsonyabb gazdasági növekedés jellemzi majd Európát.
Ez idáig egy sablonos szöveg, amivel akár nem is kellene foglalkozni. Egyáltalán nem tartom az életképesség fokmérőjének azt, hogy fogy a munkaképes korú lakosság lélekszáma, mert a termelékenység viszont nő. Ebből egyáltalán nem következik, hogy Európán kívülről származó többletmunkaerőre van szükség. Ilyenformán az sem lényeges kérdés, hogy időben kezdett-e az Európai Unió foglalkozni a kérdéssel. Engem sokkal jobban érdekelne az a kérdés, hogy vajon az Európai Unió neoliberális politikai elitje ebből a tanulmányból mit fogadott el, és mit épített be a hosszútávú fejlesztési koncepciójába. Kísértetiesen visszaköszönnek ugyanis az érvek, amelyeket a menekültválságban hallunk. Olyan érvek, hogy a menekültek fogják megoldani Európa munkaerőszükségletét, sőt az elöregedés kérdését is.
Európa gazdasági pozíciójának kérdését sem keverném össze a hatalmi pozíciójával. Ha csökken Európa lakossága, akkor természetes, hogy csökken a gazdasági kibocsájtása is. Fentebb utaltam már rá, hogy önmagában ez nem tragédia. Tragikus akkor lenne, ha a gazdasági hanyatlás aránytalanul meghaladná a demográfiai változás mértékét, erre vonatkoztatható adat viszont nincs a cikkben.
Mit jelent az a mondat, hogy a világ más régióihoz képest alacsonyabb gazdasági növekedés jellemzi majd Európát? Összes volumenében alacsonyabb, vagy arányaiban? Ez nem mindegy. Erről azonban nincs értékelhető adat a cikkben. De nézzük tovább!
Az IFRI történelmi adatokra támaszkodva készítette figyelmeztető előrejelzését. A kutatóintézet szerint Európának két alapvető problémája van. Az egyik a népességfogyás. Számításaik szerint az EU-ban az aktív, munkaképes korú lakosság száma a 2002. évi 331 millióról 2050-re 243 millióra csökken. A másik a technikai haladás lassúsága és a fejlesztésre rendelkezésre álló tőke hiánya.
(…)
Európában annyira kevés lesz a munkaerő, hogy bevándorlásra is szükség lesz, amely 2020-ig akár a 30 milliót is elérheti.
A bemutatott adatokból kiderül, hogy az évszázad közepére várhatóan 73 százalékára csökken Európa népessége. Hogy mi az aggasztó, ezekből az adatokból még mindig nem derül ki. Nem látjuk ugyanis, hogy mi van leírva az IFRI jelentésében. Nem ismerünk egy nagyon lényeges adatot, hogy mennyi lesz a Föld lakossága 2050-ben. Ezért nem tudjuk megítélni, hogy a világgazdaság összes kibocsájtásában a változás arányos-e Európa lakosságának csökkenésével. Az semmit nem jelent, hogy a 2002-es 22 százalék 2050-re 12 százalékra csökken, azaz a változás 10 százalék. Hiszen Európa népessége 27 százalékkal csökkent, majd negyedével leszünk kevesebben. Több lesz a tér! Magányosnak fogjuk érezni magunkat?
A munkaképes korú lakosság számának csökkenéséből nem jutottunk sokra. Az összes indok pedig, amiért a cikket idézem, az egyedül a sárgán kiemelt mondat, hogy 2020-ra akár 30 millió bevándorlóra lehet szükségünk! Honnan, miből jön ki ez a szám? Csáth Magdolna ezzel a tájékoztatással adós marad.
Gondolatok a rendelkezésre álló tőkéről
Ha a probléma forrása a technikai haladás lassúsága és a fejlesztésre rendelkezésre álló tőke hiánya, arra azt lehet mondani, hogy nem áll közvetlen összefüggésben a rendelkezésre álló munkaerő létszámával. A rendelkezésre álló tőke mennyiségét sokkal inkább a tőke szabad áramlása befolyásolja. A tőke olyan régiókba menekül (dezertál), ahol a megtérülés feltételei jobbak. Az nem felel meg a valóságnak, hogy tőke nem áll rendelkezésre. De hogy a tőketulajdonosok nem akarják Európában befektetni, az sokkal inkább igaz. Ezt a tendenciát azonban már 2002-nél sokkal korábban lehetett látni. Sőt sokkal korábban, akár már a rendszerváltáskor ilyen következtetésre lehetett jutni. Ennek kimondásával a szerző adós. Nem nevezi néven az okot.
Csáth Magdolna
A globális kapitalizmus kielégíthetetlen profitvágyáról van szó, amely teljesen szabadjára engedte a tőke szabad áramlását. A tőke pedig tömegesen települt át a Távol-Keletre, és általában a fejlődő régiókba, többek között Kínába, Indiába és Dél-Amerikába, ahol a tőke megtérülési lehetőségei jobbak. Magától értetődő, hogy azokban az országokban, ahonnan a tőke dezertált, ott visszaesett a gazdasági fejlődés üteme, ahova pedig áttelepült, ott szárnyalni kezdett. Ez áll a jelenség mögött, hogy Európában nincs elegendő tőke a gazdaság fejlődéséhez. Ez a folyamat csak akkor fog megállni, ha a tőkemegtérülésben rejlő előnyök megszűnnek, azaz a kínai, indiai stb. munkabérek felzárkóznak az európai bérekhez. Pontosabban szólva az európai bérek a kínai bérek színvonalára süllyednek. Ez a tőke szabad áramlásának logikája.
A népesség csökkenésének üteme némileg más, mert az európai népesség növekedése megállt, sőt visszájára fordult. Ez nemcsak, hogy összefüggésben van Európa túltelítődésével, hanem az európai társadalmak individuális szemléletére utal, ahogyan a tömegek reagáltak a jólét csökkenésére. A szakértői vélemény hallgat arról, hogy a népesség csökkenése valaminek a következménye, amit orvosolni is lehetne.
Ismétlem, mindezt előre lehetett látni, akár még az átlagember is képes volt megjósolni. Mindez csak szemlélet kérdése. Csáth Magdolna cikkében nem is ez a döbbenetes, hanem a tény, hogy az Európai Unió már 2002-ben a tömeges méretű bevándorlásban látta a megoldás lehetőségét. Ez arra utal, hogy a mai migrációs válságra való felkészülés legalább 2002-ig vezethető vissza.
Jómagam nem kételkedek abban, hogy a menekültválság, amely tavaly kezdetét vette, az mesterségesen előidézett kontinentális migrációt takar. Sajnos sem Csáth Magdolna, sem én nem tudunk erre nézve egyértelmű bizonyítékokkal szolgálni.
A tőke szabad áramlása és a kereslet-kínálat egyensúlya
Vajon a szakértői vélemény megjósolta-e a 2008-as Credit Crunch bekövetkezését és azt követő világgazdasági pangást is? Hiszen világosan lehetett látni, hogy a tőke szabad áramlása a nagyobb megtérülést ígérő régiókba bizony felborítja a fizetőképes kereslet és kínálat globális egyensúlyát. Hiszen már az átlagember is képes volt látni Magyarországon, hogy a terméket piaci értékesítését csak nyakló nélküli fogyasztási hitelekkel lehetett fenntartani, ami előbb-utóbb pénzügyi összeomlásához vezethet.
Minden egyes munkahely, amely Európából Kínába és a tőke dezertálása szempontjából más célországokba áttelepül, pontosan annyival csökkenti a fizetőképes keresletet a világpiacon, amekkora a különbség a bérek között. A tőke egy munkahelyet teremt Kínában, de egy munkahely megszűnik Európában. Ebből a szempontból irreleváns, hogy az európai munkanélküli segélyben részesül, mert a segélyt az adónkból fizetik, azaz mások fogyasztása annyival csökken.
Szerintem a hivatkozott jelentés a várható negatív következményekkel egyáltalán nem foglalkozott, hiszen a jelentés készítői arra nem kaptak megbízást.
Ugyanúgy megkérdezhetném azt is, hogy foglalkozott-e a jelentés azzal, hogy mondjuk napjainkra milyen foglalkoztatási válság alakul ki Európában? Hogy a gépesítés és robotizálás következtében a munkavállalók tömegesen veszítik el a munkahelyüket. Ennek a következményeit felmérte-e? Nem hiszen.
Ez is csak költői kérdés volt, mert ha a jelentés foglalkozott volna ezzel, akkor nem tanácsolta volna a tömeges bevándorlást. Mert a tömeges munkanélküliségnek nem lehet megoldása a tömeges bevándorlás. Ezzel pedig arra szeretnék rámutatni, hogy ebben a kérdésben óriási szürkehályog telepedett nemcsak az Európai Unió neoliberális elitjének a szemére, hanem a jelentéseket készítő szakembergárdának a szemére is. Európa népességes pedig ennek a neoliberális farkasvakságnak az áldozata.
A tőke szabad áramlásában rejlő agyelszívás
Érdekes jelenség, amivel lényegében senki nem foglalkozik, hogy a tőke szabad áramlásának van egy jól definiálható hatása, az agyelszívás. Közismert jelenség, hogy Németország, vagy Svédország nemcsak bevándorlási célországok, hanem egyben a kivándorlás is jelentős. Hogyan lehetséges ez?
Nonszensz a feltételezés, hogy az, aki Németországban nem találja meg számításait, az Bangladesben fogja megtalálni. Létezik ugyan ilyen is, de nem ez a jellemző. Hanem sokkal inkább az, hogy a fejlett technológiák üzemeltetéséhez szakemberekre van szükség azokban az országokban is, ahova a működőtőke dezertál. A tőke szabad áramlásának van egy agyelszívó hatása.
Hamis az állítás, miszerint Európában munkaerőhiány volna. Sokkal helyesebb úgy fogalmazni, hogy Európában az olcsó munkaerőben van hiány. A folyamat, amely zajlik, valójában úgy néz ki, a magasan képzett munkaerő cserélődik ki alacsony szakképzettségű és olcsó munkaerővel. Ezen túlmenően a globális nagytőkének csak munkanélküli tömegekre van szüksége, hogy az európai szakképzett munkaerőt kiszolgáltatott helyzetbe hozza, és számára előnytelen béralku pozícióba kényszerítse. Hiszen a termelés Távol-Keletre települ át. Ez a neoliberális profitelv működési logikája.
Ennyivel egészítettem volna ki Csáth Magdolna cikkét. A szerzőt köszönet illeti az információért, amit az olvasóközönség számára szolgáltatott. A szerző megadja a lehetőséget, hogy az olvasó maga vonja le a következtetést, miszerint az Európai Unió neoliberális politikai elitje nem Európa népeinek érdekeit nézi, hanem a globális nagytőke növekedési fétisét és a befektetett tőke megtérülési igényeit tartja szem előtt a döntései során.
A továbbiakban a szerző cikkének azzal az egyetlen gondolatával szeretnék még foglalkozni, hogy az európai munkaerőhiány szükségessé teszi a bevándorlást, amely 2020-ig akár a 30 milliót is elérheti.
Gondolatjáték: hogyan jött ki a 30 milliós szám?
Nem tudom, hogy az olvasónak az eddig leírtak érthetők-e. Adott egy szakértői jelentés, amely leírja, hogy Európának 2020-ig akár 30 millió bevándorlóra van szüksége. Hogy jött ki ez a szám?
A szakértő intézet egy adott időpontban egyaránt ismeri a tőke szabad áramlásában érintett célországok és származási országok tőkemegtérülési mutatóit, és megbecsüli azok alakulását az idő függvényében. A tőke dezertálása szempontjából a származási ország tőkemegtérülési mutatóit úgy kell érteni, hogy mekkora tőkemegtérülést kell garantálni (például) az Európi Unió területén ahhoz, hogy az adott tőke ne dezertáljon. [Értsd, legalább az ne dezertáljon, ami itt marad.] Ez azt jelenti, hogy megtervezik, mennyi tőke fog dezertálni például Kínába, és mennyi tőke marad otthon. Következésképpen megbecsülik, hogy mennyivel kell a bérköltségeket csökkenteni Európában, hogy itt tartsanak valamennyi tőkét. Ebből a számból adódik a bevándorló munkaerő iránti konkrét létszámigény.
Ez a létszámigény az, ami itt le van írva, hogy 2020-ig 30 millió bevándorlóra van szükség. De hogyan lesz meg ez a létszám?
Gondolatjáték: hogyan lehet 30 millió bevándorlót produkálni?
Nem volt elég a délszláv háború, nem produkált elég menekültet. Nem volt elég a spontán migráció, nem produkált kellő számú bevándorlót Európába. Egy adott pillanatban egészen bizonyosan felmerült a kérdés, hogyan lehet erre a spontán migrációra valamilyen késztetést gyakorolni.
Nos, én reális feltételezésnek tartom, hogy Európa körbetelepítése válsággócokkal tudatosan, tervszerűen történt. Tervszerűnek gondolom Líbia szétbombázását, Kadhafi elnök likvidálását, az Iszlám Állam létrehozását és a polgárháború kirobbantását Szíriában. Ezen kívül még azt is gondolom, hogy tudatos agitáció is folyt a menekültek tömegeinek a rábeszélésére, hogy gyalogosan vágjanak neki a több ezer kilométeres útnak a Balkánon és Magyarországon keresztül Nyugat-Európába. Ismert, hogy a menekülteknél térképeket és katalógusokat találtak – címekkel, telefonszámokkal, hogy hol, kiket keressenek, akik majd segíteni fogják őket a célba jutásban. Ezeket előre el kellett készíteni. Állítólag ezek mögött Soros György nevéhez köthető civil szervezetek állnak. És mindez nagyon is összecseng azzal, hogy Soros György évi másfél millió migráns befogadása mellet aktívan kampányolva próbálta befolyásolni az Európai Unió politikáját.
Talán még pénzelték is a migránsokat, hogy ki tudják fizetni az embercsempészeket. Hogy ki/kik – nem tudjuk. Talán ez is Soros György nevéhez köthető. Vagy esetleg az iszlám „erkölcsi gazdaság” finanszírozza a menekültek útját (utalva ezzel Abdesszamad Belhadzs marokkói származású iszlám-kutató/társadalomtudós szavaira a vele készült interjúban).
Természetesen mindezt bizonyítani nem tudom. De ha Csáth Magdolna forráshivatkozása a 30 millió bevándorlóra igaz, akkor mindez a gondolatkísérlet reálisnak tűnik. Lehetségesnek tartom ezt a forgatókönyvet.
Kit képvisel Brüsszel?
Nézzük még egyszer a fenti gondolatmenetet! Valakik megtervezik, hogy az Európai Uniónak 2020-ig 30 millió bevándorlóra van szüksége. Ez mellett kampányol ma mindenki – a liberális pártoktól kezdve a tudományos akadémiákig bezárólag. Meg az egész mainstream liberális média. Állítólag a bevándorlók fogják megmenteni a társadalombiztosítási rendszert az összeomlástól!
Szerintem ez a tanulmány nem azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel foglalkoznia kellene. Hanem azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan juthat több profithoz a globális nagytőke. De arról nem számol be a jelentés, hogy a 30 millió bevándorló pontosan 30 millióval fogja növelni a munkanélküliséget. Mert a bevándorlók nem növelik a fizetőképes keresletet. Ugyan miből növelnék? Megtakarításaik nincsenek, tehát a gazdaságot sem élénkítik. Legfeljebb amit a segélyből fogyasztanak, annyival élénkíthetik a gazdaságot. De az a fogyasztást is az aktív munkavállalók levont adójából fedezik, tehát valaki más annyival kevesebbet fogyaszt. Hol van itt a gazdasági élénkülés? S ha nincs gazdasági élénkülés, akkor az európai gazdaság munkaerőigénye sem fog növekedni. Teljesen mindegy, hogy ki a munkanélküli, a bevándorló, vagy az európai őslakos, mert a munkanélküli összlétszám 30 millió fővel megnőtt. A bevándorló nem találhat másképp munkát magának, csak ha egy európai őslakost kiszorít a munka világából.
Gazdasági élénkülés legfeljebb abból származhat, amennyivel a bérköltség csökken, ebből lehet némi árcsökkenés a piacon. Ez növelheti legfeljebb az értékesítés volumenét! De a fáma arról nem szól, mekkorák lesznek a nettó keresetek 2020-ban, ha ezt a 30 millió bevándorlót sikerül importálni! Mekkorák lesznek az adók, hogy ezt a 30 millióval megnövekedett munkanélküli tömeget el lehessen tartani? És utoljára hagytam, hogy vajon mennyivel csökken a munkanélküli segély, amit az uniós polgár kap. Hiszen a munkanélküli menekülteknek is segélyt kell fizetni.
És akkor még szó sem volt olyasmiről, hogy megnőtt a terrorista fenyegetettség. Szó sem volt a nők zaklatásáról, a késes-baltás gyilkosokról, a szöges bombával tömött hátizsákokról. Ez mind nem érdekes, a tőketulajdonosok profitját ez nem érinti.
Ugye érthető, ha hangot adok annak a meggyőződésemnek, hogy Brüsszel nem az uniós polgárok érdekeit képviseli, hanem a globális nagytőke neoliberális profitérdekét?
Véleményem szerint az, amiről Csáth Magdolna írt, nem az előre megjósolt hanyatlásról szól, hanem az előre betervezett hanyatlásról. Hiszen itt minden meg van tervezve. Az is, hogyan települ át a működőtőke a Távol-Keletre. Hogy milyen módon növeli a globális nagytőke a profitját. Hogy milyen módon szedik ki az utolsó fillért is a zsebünkből. Akár a négy millió magyar nyomora is be van tervezve, akik a létminimum alatt élnek. Jelen esetben az a szakértői jelentés, amit Csáth Magdolna vizsgált, konkrétan arról szól, hogyan szeretne a globális nagytőke az európai társadalmak nyakára ültetni 30 millió bevándorlót 2020-ig. Minden meg van tervezve. Még az is, hogy a terveik megvalósítása érdekében mit hazudnak.
Ez az egész logika ugyanúgy hamis, ahogyan a magyar kormány szándéka, hogy 250 ezer szakképzett és jól integrálható munkaerőt importáljon.
