„A Miniszterelnökséget vezető miniszter hazugságnak nevezte a Human Rights Watch jelentését arról, hogy a magyar határán zaklatják a migránsokat. Nem úgy tűnik, hogy olvasta volna a dokumentumot.” A hírről Veres Dóra számol be a Népszabadság Online felületén. Nekem meg úgy tűnik, meglehet, hogy Veres Dóra sem olvasta el a HRW jelentését. Sőt kijelentem, ha a HRW jelentése szemléltetésként azt a fotót tartalmazza, amelyet Veres Dóra cikke is bemutat, akkor elképzelhető, hogy Lázár János helyében én sem olvastam volna el a jelentést. Ami persze önmagában véve helytelen. De önmagában érthető emberi reakció.
Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy a HRW jelentése hazugság, ezt bizonyítani nem tudom, ahogyan a HRW sem tudja bizonyítani ennek az ellenkezőjét. Sőt nem is akarom bizonyítani, mert bizony elképzelhetőnek tartom, hogy rendőrök olykor indokolatlanul alkalmaznak erőszakot. De azt igenis állítom, hogy Veres Dóra és a NOL sem tudja a jelentés igazságtartalmát elbírálni. A szerző nem tesz egyebet, mint a saját előítéletes véleményét fogalmazza meg – és ehhez használ fel egy fényképet, amely hihetővé teszi a HRW állítását. Hangsúlyozom, hogy nem tudni, a bemutatott fénykép a HRW jelentésében szerepel-e, és ha szerepel, akkor illusztrációként, vagy bizonyítékként, de tény, hogy a Népszabadság Online hírét a liberális média sorra veszi át, és tényként mutatja be a megtévesztett olvasóközönségnek. Én magam a Kettős Mérce Facebook honlapján találkoztam a hírrel.
Hogy miről van szó, álljon itt maga a fénykép, amelyről a NOL cikke is megemlíti, hogy Szabó Bernadett [Reuters] készítette!
A NOL cikkében bemutatott fénykép
Magam is láttam annak idején ezt a fényképet – azt hiszem szintén a NOL felületén – és mivel nagy hatással volt rám, el is mentettem az egész sorozatot, amely összesen hét darab fényképből áll. Mert nem csak ez az egy darab felvétel volt ott. Azért mentettem el, mert nagyon tetszettek a képek, nagyon kifejezőnek találtam őket. Sajnáltam a fényképeken látható menekült családot, és nagyon együtt éreztem velük. A mappának azt a címet adtam, hogy „szívszorító képek”, mert tényleg összeszorult a szívem a képeket látva. Döbbenetesnek találtam a félelem tükröződését a fiatal nő tekintetében, és az aggodalom kifejeződését a családja iránt. Ezt a hét darab fényképet szeretném bemutatni nem pusztán a szemléltetésére, hanem annak bizonyítására, hogy a liberális média manipulálni próbálja a közvéleményt. A menekültek iránt érzett szimpátiám nem lehet ok arra, hogy az ilyen manipulációs szándékot támogassam.
A hét darab fényképből álló sorozatról
Nem tudtam eldönteni, hogy a fényképen látható személyeket milyen családi kapcsolatok kötik egymáshoz. A fiatal nő és a férfi lehetnek a kislány szülei, de ha így van, szinte gyerekszülők még. Az idősebb nő pedig a nagyi. De azt semmiképpen nem nézem ki a fiatal nőből, akinek a testsúlya érzésem szerint az 50 kg-ot ruhástól sem haladja meg, hogy a nagyobbacska fiú édesanyja volna, mert ahhoz túl fiatal. De lehetnek mindnyájan testvérek is, ez esetben az idősebb nő lehet az édesanya. De a történet szempontjából mindez lényegtelen, a fiatal nő akár anyaként, akár testvérként egyaránt aggódhat a kislányért. És az is lényegtelen, hogy a férjére, vagy az idősebb testvérére néz aggódó szemekkel. A tekintete ettől függetlenül nagyon kifejező.
Érdekesség, hogy az első, második és negyedik felvételen, a szerb oldalon látható még egy személy, aki szerintem az embercsempész lehet. Aki persze nem feltétlenül embercsempész, lehet egy idegen segítő is, aki a drótkerítésen átbújva másfelé „vette az irányt”, és ezért nem szerepel az elfogott illegális határátkelők között a későbbi felvételeken. De a világosabb bőrszín és a szőke haj is valószínűsíti, hogy egy embercsempészről van szó, aki nem mászott át a kerítésen. A történet szempontjából azonban ez is lényegtelen.
- kép
- kép
- kép
- kép
- kép
- kép
- kép
A második képen különösen megragadta a figyelmemet a fiatal nő félelmet tükröző tekintete. Egyenesen belenéz az objektívbe. A harmadik felvételen azt látjuk, hogy még a lába elé sem néz, a tekintetét le sem veszi a kislányról. A negyedik képen a nagyobbacska fiú még élvezi is az egészet, mint egy akadálypályán. Az ötödik képen azt látjuk, ahogy a rendőr kényszerintézkedést foganatosít. A hatodik kép a NOL által kinagyított fénykép eredetije. A hetedik kép pedig azt a jelenetet mutatja, amikor a fiatalember már lenyugodott és a rendőr éppen a bilincset távolítja el a csuklójáról. Tessék megnézni a fiatalember tekintetét ezen a képen! Szinte már bizalmat tükröz a rendőr iránt. A bilincs eltávolításához semmi erőszak nem kell! Csak a bilincselést kiváltó ok megszűnésére volt szükség!
Mi látható a fényképeken?
A lényeg azonban az, hogy a hét darabból állós fényképsorozat nem azt fejezi ki, mint aminek a szemléltetése a NOL (vagy a HRW) szándéka volt. Az egyetlen kiragadott felvétel a sorozat hatodik felvételének a kinagyítása. Ezen a felvételen úgy tűnik, mintha a férfi a bántalmazás során elszenvedett fájdalomtól üvöltene. Ha csak ezt az egyetlen fényképet nézzük, ez az állítás hihetőnek is tűnik.
Amit most leírok, azt nem az én képzeletem szüleménye, hanem a cikk, ahonnan tavaly a fényképeket elmentettem, így írta le az eseményeket. Amikor a helyszínre érkező rendőrök az illegális határátkelőket az akácosban elfogták, akkor a fiatalember őrjöngeni kezdett és ellenállt a rendőröknek. A rendőrök pedig annak rendje-módja szerint kényszerintézkedést foganatosítottak vele szemben. Nekik ez a kötelességük, ezt nem lehet kétségbe vonni. Ha az illegális határátkelő nem kezdett volna őrjöngeni, akkor nem kellett volna megbilincselni. Ez esetben egyszerűen bekísérik őket a röszkei gyűjtőtáborba.
Az állításom az egy évvel korábban kelt eredeti cikk alapján ellenőrizhető. Tessék ellenőrizni!
Egyáltalán nem vonom kétségbe, hogy a bilincs fájdalmat okoz, és nyoma marad a csuklón is. Aki volt már megbilincselve, azt tudja, hogy ez így van. Azért találták ki a bilincset, hogy ne tudd kihúzni a kezedet belőle. A bilincset lehet akár indokolatlanul szorosra is venni a megbilincselt csuklóján, ez tompa fájdalmat okoz, ahogy nyomást gyakorol az ízületekre. De ettől még nem kezd őrjöngeni a megbilincselt. Ez a pszichés reakció egyszerűen annak a következménye, hogy az őrizetbe vett személyt a szabad cselekvés lehetőségétől fosztják meg. A bilincs azért okoz tompa fájdalmat, hogy a megbilincselt ne izegjen-mozogjon benne, és ne akarja a kezét kihúzni belőle.
Mi a közvélemény manipulálása?
Minden ember azt látja a képekben, ami a saját egyéniségéből következik, azaz amit látni szeretne. Ami a saját prekoncepciója. A liberális olvasó azt szeretné látni a fényképen, hogy bántalmazzák a menekülteket. A NOL által bemutatott fénykép pedig megadja a lehetőséget az olvasónak, hogy elhitesse önmagával, valóban a menekültek bántalmazása az igazság.
Ismét hangsúlyozom, nem kizárt, hogy esetenként előfordulnak túlkapások, amikor a rendőrök indokolatlanul alkalmaznak erőszakot. De ebből alaptalan általánosítást – szerintem – nem lehet tenni! Ha ez jellemző rendőri magatartás volna, azt nem elég sugalmazni! Bizonyítani is kell!
Én a szándékot kifogásolom, hogy a liberális média az illegális határátkelést emberi jognak tekinti, holott nem az (még akkor sem, ha emberileg érthető okai vannak), a határvédelmet pedig gonoszságnak és bűncselekménynek próbálja beállítani! Az utóbbi a rendőrség feladata és kötelessége, és azt is lehet humánusan végezni. Nem kellene olyasmit sugalmazni, amelyből a kényszerintézkedés foganatosítása eleve indokolatlan erőszaknak tűnik.
Tegnap a Kettős Mérce Facebook oldalán azzal a céllal kifogásoltam a közvélemény szándékos manipulálására irányuló kísérletet, mert kíváncsi voltam, hogy történik-e helyreigazítás a dologban. Nos, eddig nem történt. Most ugyanezen okból kifogást jelentek be Veres Dóra és a Népszabadság Online felé. Mivel a Népszabadság Online felületére fényképeket nem tudok feltölteni, ezért fogalmazom meg a kifogásomat önálló blogbejegyzés formájában.
A szerzőnek tudnia kellett arról, amikor a hét darab felvételből válogatott, hogy a közvélemény manipulálására törekszik. Nem állíthatja azt, hogy nem látta a hetedik felvételt, amely az írásának a hitelességét eleve megkérdőjelezi.
Az persze előfordulhat, hogy a kifogásolt fényképet a szerző a Human Rights Watch jelentéséből vette, és nem tudhatta, hogy ez a felvétel egy sorozat része. A szóban forgó HRW-jelentést én nem láttam, így nem tudhatom, hogy a kérdéses fénykép abban szerepelt-e. Ez esetben a tudatos manipulációra való törekvés a Human Rights Watch részéről áll fenn, a Népszabadság Online felelőssége csak abban az értelemben állapítható meg, hogy az általa átvett hírben a fénykép hitelességét nem ellenőrizte. De akár így, akár úgy, a közvélemény szándékos félretájékoztatásának kísérletérről van szó.
Ezt én nem tudom támogatni. El kellene gondolkodni azon, hogy a liberális média hitelessége teljesen megkérdőjeleződig, ha a manipulációs szándék kiderül! Márpedig a történet azt bizonyítja, hogy az ilyesmi igen könnyen kiderül.
Kedves Human Rights Watch! A munkához való jog helyzetéről mikor tetszenek jelentést készíteni? Vagy ez nincs benne a tervben? Ez nem emberi jog?
