Európa iszlám megszállása

Józan érveim a liberális bevándorláspolitika ellen

Ájtatos manók a menekültválságban

2016. június 08. 05:00 - aLEx

Megkésett reflexió Tamás Gáspár Miklós évértékelő cikkére

 

Idegen tollakkal ékeskedek a címben. Egy barátomtól hallottam, ő így hívja a liberálisokat. Jót nevettem, amikor ezt elmondta nekem, mert tökéletesen ráillik a liberálisok menekültválságban tanúsított álhumanizmusára. Ki ne ismerné az imádkozó sáskát, amely egy gyönyörű ragadozó rovar, ahogy mozdulatlanná dermedve várja az áldozatát. Mintha imádkozna. A rejtőzködő színe miatt alig lehet észrevenni. Miután pedig elejtette áldozatát, erős rágóival szétdarabolja és kíméletlenül felfalja.

1286809542_nagykep.jpg

Ájtatos manó, azaz imádkozó sáska támadó állásban

A cikkemről előzetesen csak annyit, hogy nem Tamás Gáspár Miklósnak az Orbán-kormányzattal szemben kifejtett bírálatával foglalkozik. Arról legfeljebb csak annyit érdemes megemlíteni, hogy a kormány az egyszerű emberek menekültekkel szemben táplált félelmeit a „demokratikus” ellenzékhez képest reálisabban értékeli.

 

Lázcsillapítás diagnózis nélkül

Röstellem, de csak most került a kezemben Tamás Gáspár Miklósnak a maga nemében igazán kiváló évértékelő cikke, amely a hvg internetes oldalán jelent meg még 2015. december 28-án. Tekintettel arra, hogy a menekültválságra még mindig nem sikerült megoldást találni, ezért nem tudom megállni, hogy ne fűzzek néhány megjegyzést a neves radikális baloldali szerző munkájához. Egyébként is régen rasszistáztunk már egy igazán jót, pedig szükségünk van rá. Olyan ez nekünk, mint a mákony, hadd butuljon a nép. De a megoldást senki nem keresi, talán nincs is rá szükség, hisz a nagy filozófusunk is csak egy jó kis moralizálgatás lehetőségére vágyik, mert ő ezzel keresi a kenyerét. Mi mással keresné? Csak észre kellene vennie, hogy semmi újat, és főképpen semmi okosat nem mond!

Hogy az eszmefuttatásom teljesen érthető legyen, rögtön a gondolatmenetem elején megkérdezném, vajon humánusnak neveznénk-e azt az orvost, aki tüneti kezelést folytat – anélkül, hogy a betegség valódi okait vizsgálná. Az ilyen orvos lázcsillapítóval (na, meg fájdalomcsillapítóval) kezel egy krónikus betegséget. A betegnek pedig komoly esélye van arra, hogy a „gondos” kezelés ellenére is meghaljon. Ugye, hogy az ilyen orvost akár még fel is lehet jelenteni vétkes mulasztás miatt?

Körülbelül ennyit ér a neves filozófus szajkózása a humanizmusról a menekültek befogadásának kérdésében, mert neki sem jut eszébe a menekültválság kialakulásának okait vizsgálni, így a felállított diagnózisa, és az általa meghatározott gyógymódja sem lehet helyes. De azért csak mondja a magáét, mintha bármi értelme volna a szavainak… Csak ájtatoskodik egy sort a humanizmus nevében, miközben a neoliberális globális kapitalizmus az olcsó menekült-munkaerő importját szervezi a háborús övezetekből. A humanizmus ehhez csak ürügy, a becsapás eszköze, akár a menekültekről van szó, akár az európai népességről. Ebben a folyamatban a szerző egy ájtatos manó, aki a humanizmusról és a rasszizmusról szóló dörgelmeivel próbál az olvasóra hatni.

Ez álhumanizmus, hiszen mindenki tudja, hogy munkanélküliséget importálunk, akár a menekültek válnak azzá, akár az európai munkavállalókat túrják ki a munkájukból. Azaz a menekültválságból legjobb esetben is csak munkanélküli válság alakul ki Európában, és ez válik akut betegséggé. Ebből a szempontból a menekültkvóta sem gyógymód, irreleváns a válság kezelésében, mert csak a munkanélküliségből származó terhek szétterítését jelenti, de a válság megoldására nem alkalmas. Az érdemi megoldás kérdésével pedig senki nem foglalkozik. A (neo)liberálisoknál megállt a tudomány. De nemcsak náluk, a radikális baloldali ájtatos manóknál is, akik ilyen módon a (neo)liberálisok szerviliseiként működnek közre.

 

 

Az ájtatos manó a szószékről elmondott dörgedelmeivel ráhúzza a vizes lepedőt még az önzetlen civil segítőkre is, amikor ezt írja:

„Igaz, amikor kiderült, hogy ez a nyomorult magyar állam semmit nem csinál, csak gyötri ezeket a szerencsétleneket, sok ember segített nekik, a saját pénzén, a saját idejében, a maga emberségéből. De szinte senki nem tartóztatta őket, szinte senki nem mondta, hogy „maradjatok”, hogy „szívesen látunk”, senki nem tüntetett a gyalázatos kormány ellen emiatt. Tiltakoztak a gyalázatos bánásmód ellen, de nem a kormány menekültpolitikájának lényege ellen: csak azt kérték, hogy a magyar állam szelíden és békésen kísérje a menekülőket, amint távoznak nyugati irányban. Ez valamicskével több, mint a semmi, de nagyon kevés.”

Ez akár mind igaz is lehet. Csak önmagát felejti ki, a saját felelősségéről nem beszél. Hallgat arról, hogy a lázcsillapítás még nem gyógykezelés. Amit művel, az semmivel sem több álhumanizmusnál. A dörgedelmeiben egyetlen szóval sem foglalkozik a válság érdemi megoldásának lehetőségeivel. Állítólagos baloldaliként nem is keresi ezeket a lehetőségeket. Bizony felelősség terheli az ájtatos manót is a hamis szavakért, hogy a baloldal nem képes progresszív, igazi baloldali, Európához méltó megoldási javaslatokat megfogalmazni. Ki fogalmazza meg azokat, ha nem egy radikális baloldali mérvadó személyiség? De úgy látszik, nálunk baj van a radikális baloldali hangadókkal is.

 

Az elhallgatott megoldási lehetőségről

Mert igenis le lehetne telepíteni a bevándorlókat, és az integrációjuk is megoldható volna – egy feltétellel. Ha garantálni tudjuk számokra is, meg az európai munkavállalók számára is az értelmes és hasznos munkavégzés lehetőségét. Ehhez pedig a munkához való jogot kell a gyakorlatban megvalósítani! És ez lehetséges is volna a munkaidő csökkentésével.

Ki beszélne akkor munkahelyféltésről? Kit lehetne akkor idegengyűlölettel és rasszizmussal vállalni? Hiszen talán még örülnének is az európai munkavállalók, hogy jöjjenek csak a menekültek, annál rövidebb lesz a munkaidő. Emlékezzünk csak rá, hogy az „átkos” szocializmusban a görög menekülteket is sikeresen integrálta a magyar társadalom! Persze akkor teljes foglalkoztatás volt, ez pedig nagy különbség! Eszünkbe sem jut, hogy bármi probléma származott volna ebből.

Persze a tőketulajdonosok nem örülnének ennek, mert odalennének a várakozásaik, hogy bagóért dolgoztatják a menekülteket. Értelmét veszítené ez az egész mesterségesen generált népvándorlás! Talán egy pillant alatt véget is érne az egész válság.

 

A társadalmi szolidaritás válságáról

Az ájtatos manó mintha szándékosan akarná szétverni a társadalmi szolidaritás maradékát, közben maga írja a dekadens cikkeit, hogy Európában kihalt a baloldaliság és a szolidaritás. Hogyan várja el az európai munkavállalóktól, hogy ne a munkahelyüket féltsék a menekültektől? Ezeket a gondolatokat kifejtettem már korábban, egy másik cikkemben.

A szerző nem akar tudomást venni arról, hogy a munkahelyféltés nem azonos sem az idegengyűlölettel, sem a rasszizmussal. Bár kétségtelenül van rasszizmus is Európában, de egész egyszerűen politikai vakság, vagy nevezhetjük akár értelmiségi analfabetizmusnak is, hogy a szerző a munkahelyféltésből táplálkozó jogos félelmeket rasszizmusnak kiáltja ki. Ezen a ponton bárki munkavállaló kikérheti magának a nagy filozófus véleményét! Az ájtatos manó pedig szervilis szerepet vállal a neoliberális bevándorláspolitika mellett a társadalmi szolidaritás szétverésében. Amivel természetesen a radikális baloldalt is szétveri, de minimum dezorientálja.

Vagy a szerző annyira belepistult már az alapjövedelem gondolatába, hogy az úgyis megold mindent? És az nem jut az eszébe, hogy az 50 ezer Ft LÉT-pénz semmire sem elég? Hogy bagóért adjuk el a munkához való jogot? S közben az alapjövedelemnek nevezett nagy semmi csak konzerválja a munka világából való kirekesztettséget.

Az sem jut eszébe a szerzőnek, hogyan reagál a dolgozói szegénység a menekültválságra? Hogy a menekültek alapjövedelméért is neki kell majd megdolgoznia, miközben a napi 10-12 órás munkából ő is éppen csak éhen nem hal? Az ájtatos manó végiggondolta már, hogyan hat az alapjövedelem a társadalmi szolidaritásra, ha azt a munkaidő csökkentése nélkül akarjuk bevezetni?

Már csak egy kérdés… A szerző vajon kinek az érdekét szolgálja azzal, hogy tevékenyen részt vállal a társadalmi szolidaritás maradékának a szétverésében?

 

 

 

Ennyit a mi nagy filozófusunkról, a nemzet lelkiismeretéről, az egyszemélyes intellektuális radikális baloldalunkról, a liberális antikapitalista Tamás Gáspár Miklósról, aki ebben a cikkében is az ájtatos manó szerepét alakította. Ajánlatos volna néha el is gondolkodnia azon, amit leír.

Különben a tartalomtól eltekintve az esszé stílusa egészen kiváló, a fanyar humora pedig élvezetes.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://europa-iszlam-megszallasa.blog.hu/api/trackback/id/tr38789042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása